Lontai Endre: Jogegységesítés a nemzetközi iparjogvédelem területén (Budapest, 1988)
II. Az iparjogvédelem nemzetközi intézményrendszere; a Párizsi Uniós Egyezmény
A tagországok száma és összetétele 20. Amikor 1883. március 20-án az Uniós Egyezmény aláírásra került, a „founding fathers” száma 14 volt (Belgium, Franciaország, Nagy-Britannia, Olaszország, Hollandia, Portugália, Szerbia, Spanyolország, Svájc, Brazília, Ecuador, Guatemala, Salvador és Tunézia). A kezdeményező USA csak 1887-ben csatlakozott az egyezményhez, Ecuador, Guatemala és Salvador pedig rövid időn belül kiléptek az Unióból.59 Az univerzalitásra törekvés ellenére a többi ország csatlakozási lelkesedése mérsékeltnek bizonyult. A századfordulóig a tagországok létszáma mindössze lóra, az első világháborúig pedig csupán 22-re nőtt (Magyarország 1909-ben csatlakozott). A két világháború között, 1945-ig további 17 ország csatlakozott, így a taglétszám 39-re nőtt, majd a háború után — újabb csatlakozásokkal — 1960-ra kerek 50 lett az uniós tagországok száma. Amíg a PUE első 80 éve mérsékelt növekedést mutat, az 1960 utáni növekedés ugrásszerű. A csatlakozások nagy száma szoros összefüggésben van a dekolonizációs folyamattal (ezért a létszámadatok korrekciójaként utalni kell arra, hogy nem egy esetben az adott ország — gyarmati minőségben, „anyaországa” jogán — ténylegesen korábban is PUE-tag volt60). 198 7. január 1-én a PUE-nek 97 állam a tagja.61 Azt mondhatjuk, hogy az Egyezmény 100 éves fejlődése során az univerzalitás törekvésből ténnyé vált. Ez akkor sem lebecsülhető eredmény, ha bizonyos stagnálás is kétségen kívül megfigyelhető.62 Az uniós tagállamok összetétele az alábbi képet mutatja: tagja a PUE-nek 30 ún. fejlett tőkés ország; tagja 12 szocialista állam (Csehszlovákia, Bulgária, Kuba, Jugoszlávia, Lengyelország, Magyarország, Mongólia, az NDK, Románia, a KNDK, Vietnam és a Szovjetunió; Kuba, a KNDK, Jugoszlávia és Vietnam az ENSZ-kategorizálás szerint a fejlődő országok csoportjába sorolandó); tagja végül 53 (Jugoszlávia, KNDK, Kuba és Vietnam idesorolása esetén 57) fejlődő ország. A PUE tagországok többsége tehát fejlődő ország, s a fejlődő és szocialista országok együttesen meghaladják a tagság 2/3-át. Ennek a körülménynek nem kis befolyása van a PUE modellváltása (konkréten az aktuális revízió) szempontjából. A hízelgő adatok mellett hivatkoznunk kell arra, hogy számos fejlődő ország jelenleg nem tagja az Uniónak. A latin-amerikai országok többsége (köztük a PUE 3 említett alapító tagja), közel 20 ázsiai országi (köztük India, Pa-5Q Sunshine—Buxhaum, op. cit. Ezt kővetően egyébként még egyszer került sor csupán arra, hogy valamely uniós tagországéit felmondási jogával, nevezetesen Laosz 1968-ban. Ld. Bogsch, op. cit. (45. lj.). 60 S. P. Ladas. Some Suggestions on the Future of Industrial Property, GRUR Int. 1973/6—7. 61 Prop. ind. 1987/1. 62 Erre építi némileg szkeptikus értékelését Beier, op. cit. 32
