Lontai Endre: Jogegységesítés a nemzetközi iparjogvédelem területén (Budapest, 1988)

I. Bevezetés

pótolva természetesen a müszaki-szervezési-közgazdasági módszereket, a célszerű és korszerű iparjogvédelmi szabályozás növelheti a versenyképességet. Csak néhány jellegzetes példát illusztrálásul. (Az innovációról, illetőleg az innováció és az iparjogvédelem összefüggéseiről bővebben a 137—139. pontokban.) A kutatási feladatok megoldási variánsainak mérlegelése során nagy segítséget jelenthet a szabadalmi információ. Megállapítható egyrészt, hogy a konkurrens cégek kutatási-fejlesztési tevékenysége — nagy valószínűséggel — milyen irányban fejlődik, eldönthető másrészt, hogy célszerű-e ezekre az információkra építve megkísérelni a „lekörözést”, vagy — ha ennek esélyei csekélyek — inkább más irányt szabni a kutatásnak, illetőleg a máshol már kidolgozott megoldások megszerzését megkísérelni, pl. egy licencia- vagy kooperációs szerződés keretében. A jogi védettség, illetve támadhatóság szempontjából igen jelentős az ún. szabadalomtisztaság vizsgálata, amihez elsősorban ugyancsak a szabadalmi dokumentáció tanulmányozása ad alapot. A saját eredmények értékesítésének — akár önállóan, tehát „szellemi termék”-ként, akár áruban, termékben megtestesítve — szilárdabb bázist nyújthat a jól átgondolt szabadalmi politika. Az oltalmazott megoldásokat (is) tartalmazó termékért általában magasabb ár érhető el. Ehhez persze már a szabadalmazhatóság megállapításának időpontjában megalapozott elképzelésekkel kell rendelkezni pl. a célba vett exportpiacokról, hogy azokon a jogi oltalmat — pl. az uniós elsőbbség segítségével — kellő időben biztosítani lehessen. Azonos használati értékű termékek versenyében nyilvánvaló előnyt jelent a tetszetős, divatos külalak. A külső kialakítással elért vonzerőt, versenyelőnyt szolid jogi alapra helyezheti az ipari mintára vonatkozó oltalom megszerzése. Az árukon alkalmazott, jól bevezetett, a kedvező tapasztalatokra építő fogyasztói érdeklődést felkeltő és fenntartó jelzések védjegyként történő oltalmazása a piaci pozíció megszerzését, megőrzését, kedvező értékesítési feltételek elérését hatékonyan elősegíteni alkalmas.

Az iparjogvédelem intézményrendszere és az innovációs tevékenység közötti kapcsolat fontossága — amint erre a fentiekben néhány illusztratív példával rávilágítottam — elismerést és hatékony érvényesítést igényel a vállalati, mikroszintü gazdasági tevékenység során. De korántsem csak itt. Az állami gazdaságirányításnak alapvető feladata ezen a téren, hogy megteremtse, illetőleg elősegítse az innovációs kapcsolatok megfelelő feltételrendszerét, ennek szervezeti, közgazdasági, információs és jogi (ezen belül hangsúlyozottan iparjogvédelmi) feltételeit.36 Számos ország gazdaságpolitikáéi jellemzi ez a felismerés.37

36 Faluvégi L.: A műszaki haladás és a VI. ötéves terv fejlesztési politikája, KSZ 1981/7—8.; ugyanígy az Újítók és Feltalálók V. Országos Tanácskozásának anyaga, különösen Marjai J. felszólalása.

37 Ld. erre a Tudománypolitikai Bizottságnak „a gazdálkodó szervezetek iparjogvédelmi munkájának fejlesztéséről” kiadott irányelvei. (MK 1979. 47.)

20