Lontai Endre: Jogegységesítés a nemzetközi iparjogvédelem területén (Budapest, 1988)
I. Bevezetés
Különösen a szovjet és NDK jogirodalomban találunk olyan nézeteket, amelyek szerint — nem függetlenül a gazdasági jogi megközelítéstől — az iparjogvédelem hagyományos területe egy ún. tudományos-műszaki „jogág” szerves része.19 A magyar irodalomban különösen Bobrovszky Jenő elemzi átfogóan az ezzel összefüggő elméleti problémákat s — elsősorban az irányítási rendszer oldaláról közelítve — arra a következtetésre jut, hogy . .itt nem jogágazat, hanem meghatározott gondolkodási és szabályozási modell . .. kialakulásáról van szó...” Felvillantja egy új tudományág (patentológia) kontúrjait is.20 A hagyományos jogrendszer-tagozódást alapul véve a magyar civilisztika művelőinek túlnyomó többsége ezt a jogterületet — sokszor inkább pragmatikus, a hagyomány inerciájától is táplált, mint elvi meggondolásokból — a polgári jog részének tekinti, ezen belül (a szerzői jog szabályaival együtt) a szellemi alkotások jogterületére utalva.21 Ez a felfogás jellemzi általában a más jogrendszerek koncepcióit is.22 Az alapjában polgári jogias minősítést elfogadva sem problémamentes a jogterület belső koherenciája. Prima facie nyilvánvaló, hogy az iparjogvédelem fent hivatkozott részterületei erősen eltérő jellegűek, s — szemben a szerzői jog területével,23 — nagyfokú heterogeneitást mutatnak. Különösen a közös megjelölés, a „szellemi alkotások” minősítés kérdőjelezhető meg. A megkülönböztető jelzések (védjegy stb.) adott esetben lehetnek alkotó tevékenység eredményei (is), jogi funkcióikat illetően azonban ez a mozzanat irreleváns.24 A modern értelemben felfogott versenyjog, a „piaci magatartás joga” nem csupán a szellemi alkotások körében történő elhelyezést illetően támaszt jogos kétségeket, de erősen kérdéses a polgári joghoz tartozása is.25 További elméleti problémát jelent — nem függetlenül a jogági minősítéstől — az iparjogvédelmi intézmények egységes elvi alapoknak megfogalmazása. Az iparjogvédelem, illetőleg a szellemi alkotások területének egységét, az intézmények, illetőleg az alapul fekvő társadalmi viszonyok és érdekek koherenciáját számos elméleti koncepció kísérelte meg megalapozni. Egyes elméletek e viszonyok vagyoni oldalát hangsúlyozták — kizárólag vagy elsősorban —, mások az alkotók személyiségi érdekeit 19 így különösen az NDK és a szovjet elméletben (Ring, Pogodda). Bobrovszky J.: A tudományosműszaki eredmények jogi védelme a szocialista gazdasági integrációban, Budapest, 1978. pp. 76. et seq. 20 Bobrovszky, op. cit. (19. lj.) kül. pp 89. et seq. 21 Világhy M.: A szellemi alkotások joga. Budapest, 1975. 22 így — többek között — G. Marty—P. Raynaud: Droit civil, Paris, 1980. (Les biens), pp. 544. et seq.; O. Sz. Ioffe; Szovjetszkoe grazsdanszkoe pravo, Moszkva, 1967. pp. 35. et seq.; Y. Eminescu: Lm protection des inventions dans les pays socialises européens, Bucuresti/Paris, 1977. pp. 6—8. V. A. Dozorcev: Zakonodatyelsztvo i naucsno-tyehnyicseszkij progressz, Moszkva, 1978.; I. A. Zenyin: Nauka i tyehnyika v grazsdanszkom prove, Moszkva, 1977. 23 A szerzői jog területe kétségtelenül homogénebb, de nem teljesen mentes az iparjogvédelemre jellemző problémáktól, pl. az ún. szomszédos jogok vonatkozásában. Ld. Boytha Gy.: A nemzetközi szerzői jogi és szomszédjogi egyezmények komplex összefüggései, JK 1981/12. 24 Ld. erre Bobrovszky, op.cit. (19. lj.); Világhy M.: Gazdaságpolitika és polgári jog, Budapest, 1978.; Lontai E.: A szellemi alkotások tulajdonjogi kérdései, különös tekintettel az iparjogvédelemre, JK 1982/5.; A. Kopff: Die Schutzsysteme im Immaterialgüterrecht, GRUR Int. 1983/6—7. 25 Cf. különösen Vörös I.: A szocialista piaci magatartás joga, Budapest, 1981.
