Lontai Endre: Jogegységesítés a nemzetközi iparjogvédelem területén (Budapest, 1988)
IV. Aktuális tendenciák a nemzetközi iparjogvédelem területén
tot dolgoztak ki (ezek már az anyagi jogi egységesítést szolgálnák!), nevezetesen az ipari minták, az eredetmegjelölések, a felfedezések, a védjegyek, az újítások oltalma tekintetében. Ezek a dokumentumok pillanatnyilag munkaanyagok, de egy intenzívebb jogközelítési folyamat hasznos előkészítésére messzemenően alkalmasak. 123. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az iparjogvédelmi integráció eddigi eredményei sem kellően kihasználtak. így pl. igen szerény a közös találmányi bejelentések száma, noha a tudományos-műszaki együttműködés volumenje jelentősen nőtt.474 Az 1974-ben elfogadott licencia-mintaszerződések gyakorlati felhasználása elenyésző. 1980-ban az oltalmazott találmányok 1%-át honosították más tagországokban. Ennek feltehetően nem a jogi szabályozás elégtelensége a fő oka, hanem a gazdasági szabályozók eltérései, az érdekeltségiösztönzési rendszer hiányosságai. A KGST keretében folyó iparjogvédelmi együttműködés inkább makroszinten, mint mikroszinten figyelhető meg, s továbbra is túlnyomó a bilaterális kapcsolatok súlya. A KGST keretében folyó gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés általában sem tanúskodik az elvárható és remélt fejlődési dinamizmusról.475 A kétségtelen eredmények ellenére megalapozott az a kritika, hogy az együttműködés mechanizmusa nem kielégítő. Ebben elsősorban a gazdasági, szervezési faktorok, az érdekek igazi harmóniájának hiányosságai, esetenként divergáló gazdaságpolitikai koncepciók játszanak elsősorban szerepet. Legutóbb az 1984. júniusában tartott legmagasabb szintű KGST-értekezleten elfogadott, a tagországok közötti gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés továbbfejlesztésének és elmélyítésének irányairól szóló nyilatkozat (amit a Komplex Program elfogadása utáni időszak legátfogóbb dokumentumának tekinthetünk) mutat rá nyomatékosan az együttműködés „akadozásának” neuralgikus pontjaira és a legfontosabb teendőkre. Ezek sorában kiemeli a műszaki fejlesztést, a minőség javítását, a közvetlen kooperáció szélesítését (ideértve a közös vállalatok létrehozását), az érdekeltség megteremtését, s ezek feltételeként a gazdaságpolitikai koncepciók egyeztetését. A jogi eszköztár — bár kétségtelenül ez is tökéletesítésre, finomításra szorul — aligha pótolhatja az előbbiek feladatait. Az iparjogvédelmi együttműködés nem kielégítő voltáról tanúskodó adatok inkább csak illusztrálják az általános megállapításokat, a makroszint és a bilateralitás — szükséges, de nem kielégítő — dominanciáját. 124. Az egyik napirenden levő fontos célkitűzés a KGST-re érvényes egységes oltalmi okiratra, vonatkozó megállapodás előkészítése. Ez a megállapodás, amely valóban minőségileg magasabb szintre emelné az iparjogvédelmi együttműködést, 474 Elég utalni arra, hogy a tudományos-műszaki együttműködések száma több mint 100, s ennek alapján mintegy 100 nemzetközi (KGST-közi) szervezetben (kutatóintézet, koordinációs központ stb.) több mint 3000 kvalifikált kutató és fejlesztő fejt ki közös tevékenységet, de a közös bejelentett találmányok aránya a KGST-tagországokban bejelentett találmányoknak l%o-e. A szabadalmi statisztikák arról is tanúskodnak, hogy a KGST-országokban benyújtott bejelentéseknél a más KGST- országokból származó bejelentések is eléggé alacsony hányadot reprezentálnak. 475 Nyers R.: Hagyomány és újítás a KGST-együttműködésben, KSZ, 1982/4. 12 177
