Lontai Endre: Jogegységesítés a nemzetközi iparjogvédelem területén (Budapest, 1988)
IV. Aktuális tendenciák a nemzetközi iparjogvédelem területén
már jó ideje az előkészítés fázisában van. A jelenlegi elképzelések a következőkben foglalhatók össze. KGST-szintű közös hatóság, szervezet alakulna, amely egységes eljárási szabályok alapján engedélyezné az oltalmat. Ennek anyagi jogi feltételei, az oltalmazhatóság materiális kritériumai a nemzetközi tendenciákkal összehangban nyernének meghatározást (általánosságban is hangsúlyozni kell, hogy a KGST iparjogvédelmi integráció is PUE-konformitásra törekszik), tehát az abszolút újdonságot, ipari (gyakorlati) alkalmazhatóságot, a műszaki jelleget (egyes nézetek szerint ez mellőzhető) szabná meg feltételként, s úgy tűnik, az értékelő mozzanatként a nem-nyilvánvalóság elve kerülne érvényesítésre. (Vitatott, ezek mellett szükséges-e fenntartani pl. a haladó jelleg követelményét.) Az egységes oltalom formáját illetően visszautalok az oltalmi formák kapcsán a szabadalom és a szerzői tanúsítvány értékelését érintő vitákra. Úgy tűnik, elfogadható kompromisszum, hogy az egységes oltalmi forma végül is ,,kétváltozós ”, tehát mind a szabadalom, mind a tanúsítvány igénylésére lehetőséget adó legyen. Maga a nemzetközi eljárás némileg hasonlóan alakulna az Európai Szabadalmi Rendszernél alkalmazotthoz. Ehhez képest a bejelentés benyújtása, elővizsgálata, közzététele, a felszólalások elbírálása, az oltalom megadása, a fellebbezések elbírálása a nemzetközi hivatal hatáskörébe tartoznék, sőt — ezzel túlmenne a Müncheni Egyezmény szintjén, de nem érné el a közösségi szabadalommal kapcsolatos megoldások fokát — a megsemmisítés is idetartozna. Viták folynak még — többek között — a nemzetközi hivatal státusáról, illetőleg bizonyos találmányfajták oltalomból kizárásáról. 125. Mint láttuk, a KGST-országok közötti iparjogvédelmi integráció — tempóját és konkrét eredményeit illetően — még nem érte el az intenzitás olyan fokát, amely pl. a Közös Piac hasonló együttműködési területeit jellemzi. Amíg a szabadalmi információ és szakképzés terén jelentős előrehaladás történt, az érdemi kooperáció terén még viszonylag szerény eredményekről számolhatunk be. Ezek is elsősorban a találmányi jog területére vonatkoznak, s az iparjogvédelem más területeit illetően legfeljebb elvi-előkészítő munkák folynak. Ami pl. a védjegyjog vagy a mintaoltalom területét illeti, itt — úgy tűnik — kevésbé a jogi lehetőségek, mint inkább az adott intézmények viszonylag csekély jelentősége a KGST- országok belső vagy egymás közti kapcsolataiban, az érdektelenség gátolja a konkrét megállapodások létrejöttét. Még kevésbé időszerű egy ún. KGST- versenyjog kiépítése. Már pl. az eredetmegjelölések többoldalú szabályozása nagyobb érdeklődésre tarthat számot, itt azonban konkrét érdekellentétek (tokaji bor, pilzeni sör stb.) lassítják az egységesítés folyamatát. Ha azt vizsgáljuk, mennyiben hatott közre az iparjogvédelmi integráció a nemzeti jogok egységesítésében vagy harmonizálásában, azt állapíthatjuk meg, hogy a hivatkozott konkrét megállapodások (különösen a lipcsei) vagy a kidolgozott típustörvények stb. eredményei kitapinthatok az újabb nemzeti kodifikációkban, pl. a szabadalmazhatósági feltételek közelítése terén, de még számos ellentétes szabály vagy 178
