Lontai Endre: Jogegységesítés a nemzetközi iparjogvédelem területén (Budapest, 1988)
IV. Aktuális tendenciák a nemzetközi iparjogvédelem területén
Az alapegyezményhez (178 §) különböző egyéb dokumentumok is csatlakoznak, így a 106 §-ból álló végrehajtási utasítás, a joghatósági kérdésekről, a szervezeti immunitásról és előjogokról, a központosításról szóló jegyzőkönyvek, továbbá az önmagában is terjedelmes „értelmezési jegyzőkönyv”. A szabadalmi anyagi jog (52—74. §§) lényeges kérdéseit korábban — más összefüggésben — érintettem. A materiális feltételeket — összhangban a PCT-vel, de annál részletesebben — tehát akként szabályozza az egyezmény, hogy abszolút újdonságot kíván meg (a jogellenes publikáció és nemzetközi kiállítás esetén nyújtott kivételes kedvezménnyel), ipari alkalmazhatóságot, továbbá feltalálói tevékenységet. Kizárja a szabadalmazhatóságból a jogszabályba vagy erkölcsi normába ütköző megoldásokat, a felfedezéseket, a növény- és állatfajtát, az esztétikai jellegű megoldásokat és a software-t. Amint erre ugyancsak utalás történt, elismeri a termékszabadalmat (gyógyszerszabadalmat is), s a mikrobiológiai találmányok szabadalmazhatóságát. Az oltalmi idő 20 év. A következőkben vázlatosan a szabadalmi eljárást mutatom be. A szabadalmazási eljárás tulajdonképpen a halasztott vizsgálati eljárás egy változatának minősíthető. Az első szakaszban az alakiságok vizsgálatára és a kutatási jelentés összeállítására kerül sor, amely szakasznak a végén, a bejelentéstől számított 18 hónap elteltével a bejelentést és a kutatási jelentést közzéteszik. A közzétételtől számított 6 hónapon belül benyújtott kérelemre kerül sor a második szakaszra, az érdemi kritériumok vizsgálatára. A szabadalom megadásának meghirdetése záija ezt a szakaszt, amelyet követően 9 hónapos határidő alatt lehet felszólalással élni. Ezt a szakaszt zárja a szabadalom engedélyezése vagy annak megtagadása, amelyet a fellebbezési szakasz követ. A bejelentéstől a szabadalom engedélyezéséig tehát nemzetközi eljárás folyik, amelynek eredménye egy — a hazai szabadalmakkal párhuzamosan hatályosuló és elvileg konvertálható — nemzetközi oltalom. Az oltalom megadásától már a nemzeti jogok veszik át az uralmat, így pl. a bitorlási eljárások vagy a megsemmisítési kérelmek elbírálása esetén, bár a megsemmisítés anyagi jogi feltételeit a megállapodás szabályozza. A Müncheni Egyezmény 1977-ben lépett hatályba, az Európai Szabadalmi Hivatal gyakorlatilag 1978-ban kezdte meg tevékenységét.457 A bejelentések évről évre növekvő számban kerülnek benyújtásra, 1982. végéig kb. 60000 bejelentésre került sor, ami — figyelemmel arra, hogy egy-egy bejelentésben átlagban több mint hat államot jelölnek meg — mintegy 360 000 nemzeti bejelentéssel egyenértékű. Ez kétségtelenül az európai szabadalmi rendszer népszerűségét, dinamikus fejlődési perspektíváit jelzi, amit másrészről az is alátámaszt, hogy ugyanezen időszakban a tagországokban a hazai bejelentések száma 457 A Müncheni Egyezmény eddigi eredményeire Id. Egri J.: Az Európai Szabadalmi Hivatal eddigi tevékenységének néhány tapasztalata, MIÉ Közleményei, 21/1.; továbbá Lebert, op. cit., G. S. A. Szabó: Az Európai Szabadalmi Hivatal és annak működése, MIÉ Közleményei, 23.; P. Fressonnet: Die Entwicklung der nationalen und europäischen Patentanmeldungen aus französischer Sicht, GRUR Int. 1983/1.; N. W. P. Wallace: Die Europäische Patentorganisation heute, GRUR Int. 1983/4. 171
