Lontai Endre: Jogegységesítés a nemzetközi iparjogvédelem területén (Budapest, 1988)
IV. Aktuális tendenciák a nemzetközi iparjogvédelem területén
átlagosan 36%-kal csökkent. Egyébként a bejelentések kb. 60%-át nyújtják be a tagországokból (kiemelkedő az NSZK-beli bejelentők aránya, 25%), a nem-tagállamokból történt bejelentéseknél az USA (24%) és Japán (13%) részvétele kiemelkedő. A bejelentők mintegy 50%-a nagyvállalat, de a kis és közepes méretű cégek érdeklődése is jelentős. A bejelentett találmányok több mint 50%-a a kémia és az elektrotechnika területére esik. A bejelentett találmányok kb. 63%-a kapja meg a szabadalmat, viszonylag alacsony arányú a felszólalások száma (kb. 9%, elsősorban NSZK-beli felszólalók NSZK-beli bejelentők ellen), s egyelőre igen alacsony a fellebbezések száma is. A rendszer annyiban is beváltotta az eleve hozzá fűzött reményeket, hogy az átfutási idő (átlag 3 év és 4 hónap) rövidebb, mint a nemzeti bejelentések esetén (átlagosan 4 év 3 hónap). Közvetve szolgálta a Müncheni Egyezmény a tagországok jogegységesítését. Nyilvánvalóan nem lehet tartósan adott országban párhuzamosan két, eltérő feltételrendszerű szabadalmi intézményt „üzemeltetni”. A tagországok túlnyomó részében az utóbbi években sor került a hazai szabadalmi jog EPÜ-konform módosítására, rekodifikálására, illetőleg ilyen jogalkotások előkészületben vannak.458 A gyakorlat szélesedésével természetesen várt — és kevésbé várt — értelmezési stb. problémák keletkeznek, amelyekkel a nemzetközi és nemzeti hatóságoknak (bíróságoknak) meg kell birkózniuk.459 116. Még szorosabb szabadalmi közösséget hoz létre a most már valóban csak a Közös Piac országaira kiterjedő közösségi szabadalmi rendszer, amelyet az 1975. évi Luxemburgi Megállapodás hozott létre. A Müncheni Megállapodásra építve egységnek tekinti a Közös Piacot. Ez azt jelenti, hogy — a megállapodás hatálybalépése után — európai szabadalmat közös piaci országokra nézve csak egységesen lehet szerezni. Ha tehát a bejelentő az európai szabadalom megszerzésére benyújtott bejelentésben megjelöl egy közös piaci országot, a szabadalmat automatikusan valamennyi tagországra nézve megkapja (vagy nem kapja meg). Nem csupán az oltalom megszerzésének fázisára érvényes ez az egység, de azonos hatása van az átruházásnak, a megsemmisítésnek, az oltalom egyéb megszűnésének. A Luxemburgi Megállapodás nem csupán az anyagi feltételek egységesítését és az oltalom megadását nemzetköziesíti, de hatálya kiterjed az oltalom további,,életére” 458 A Müncheni és a Luxemburgi egyezmények egyébként ilyen kötelezettséget nem írtak elő, csupán az 1963. évi (1980-ban, tehát a münchenit követően hatályba lépett) Strasbourg! megállapodás. A belső jog módosítására eddig a tagországok többségében már sor került, Ausztriában, Belgiumban és Luxemburgban a módosítás még előkészítő fázisban van. Másrészt néhány nem-tagország is hozzáigazította szabadalmi jogát az európai rendszerhez, így pl. Svédország, s további államokban (Görögország, Spanyolország, Portugália) folynak hasonló előkészületek. Részletesen K. Haertel: Die Harmonisierung des nationalen Patentrechts durch das europäische Patentrecht, GRUR Int. 1983/4. 459 A gyakorlat egységesítését kívánta elősegiteni a Max-Planck-Institut az 1982. októberében — a szabadalmi birák számára — szervezett szimpóziummal (ld. a GRUR Int. 1983/4. sz. anyagát). Az értelmezés során érvényesülő eltérő tradíciók vagy éppen nyitva hagyott kérdések nyilván nem kevés jogi problémát fognak még felvetni. így pl. L. Osterborg: Gedanken zur Vereinheitlichung des Vorbenutzungsrechts für Erfindungen im Gemeinsamen Markt, GRUR Int. 1983/2.; V. Mangini: Die rechtliche Regelung des Verletzungs- und Nichtigkeitsverfahrens in Patentsachen in den Vertragsstaaten des Münchener Patentübereinkommens, GRUR Int. 1983/4. A 2. ilyen szimpóziumra Strasbourg-ban került sor — a CEIPI szervezésében — 1984. szeptemberében (GRUR Int. 1985/4.) 172
