Lontai Endre: Jogegységesítés a nemzetközi iparjogvédelem területén (Budapest, 1988)
I. Bevezetés
(elsősorban a külföldiek által benyújtott bejelentések) adataira7 utalni, megjegyezve, hogy az összefüggések sokkal bonyolultabbak, s a műszaki információk „holdudvara” ennél sokkal szélesebb.8 Természetesen itt is vannak „kényesebb” területek (pl. a katonai célokra is alkalmas technológia átadása), ahol nem töretlen ez a fejlődés, de nagy átlagban kétségtelenül megállapítható ez a növekvő dinamizmus. A tudományos-műszaki együttműködés bizonyos fokig „semlegesebb” terület, a tudatos protekcionizmust megvalósító országok piacára is általában könnyebb szellemi termékkel, mint áruval betörni. Ez az együttműködési szféra, úgy tűnik, hosszú távon is nagyobb lehetőségeket kínál, alkalmas a kapcsolatok széles spektrumán az érdekek összekapcsolására, közvetve igen hasznos tényezője a politikai enyhülésnek, a Helsinki-szellem kiteljesedésének is.9 A gazdaságirányítási rendszer szerepe 4. A későbbiekben sorra kerülő értékelések, illetőleg javaslatok elszakíthatatlanul kapcsolódnak a szükebb gazdasági környezethez, ezért indokolt röviden kiemelni gazdaságirányítási rendszerünk néhány jellegzetes vonását.10 Az 1968-ban bevezetett és — alapvető elveit nem érintve — állandóan továbbfejlesztett, finomított gazdasági mechanizmus koncepciójában jelentős szerep jut az áru- és pénzviszonyoknak, a piacnak, a versenynek. Megőrizve a szocialista gazdasági rendszer alapvető bázisát, a jelentős termelőeszközökön fennálló társadalmi tulajdont és a gazdaságnak erre építő tervszerű irányítását, tudatosan és következetesen elválasztja a döntések makro- és mikroszintjét,11 odatelepítve a döntési jogosultságot (s ezzel természetesen a kockázatot és felelősséget is), ahol az informáltság és az érdekeltség az optimális. Ezzel összhangban alakul át a tervezés módszere, előtérbe kerül a távlati tervezés s a tervutasítások funkcióit a közvetett (gazdasági) szabályozás váltja fel. Megnövekszik a gazdasági egységek önállósága, kezdeményező, vállalkozó, kockázatvállaló és -viselő lehetősége. A gazdaságirányítás során, 7 1978—1982 között a magyarországi szabadalmi bejelentések száma több mint 50%-kal, a megadott szabadalmaké közel 40%-kal nőtt. A külföldi bejelentők aránya általában 45—55% között mozog (ezen belül a nem-szocialista országok aránya 80% körül van), a megadott szabadalmak tekintetében a külföldiek aránya valamivel magasabb. Ld. SZK 1984/2. 8 így pl. nem hagyható figyelmen kívül, hogy az „egyszerű” áruforgalomban is dinamikusabban nő a nagyobb „szellemi töltésű” cikkek forgalma (Kádár B.: A fejlődő országok iparcikkexportja; Bojkó B.: Tudomány- és technológiaáramlás és a fejlődő országok, in: Tanulmányok az új világgazdasági rendről (3. lj.)), a iicenciaforgalom alapján — közvetetten — annak többszörösét kitevő termékforgalom keletkezik (Nyilas J. előadása a Magyar Iparjogvédelmi Egyesületben, ism. UL 1976/8.). 9 Csak egyet lehet érteni Bognár Józseffel (Túlélés, fejlődés és világméretű kooperáció az ezredforduló közgazdaságában, MT 1982/2.), aki rámutat arra, hogy „... a mai interdependens, bonyolult és veszélyes világban... a nemzetek és a társadalmi rendszerek megmaradásának és fejlődésének alapja a kooperációban rejlik...” 10 A gazdasági reform — jogi aspektusokat is tükröző — értékelésére ld. Eörsi Gy.: A gazdaságirányítás új rendszerére áttérés jogáról, Budapest, 1968.; Sárközy T.: Indirekt gazdaságirányítás — tulajdonjog, Budapest, 1973. 11 A gazdasági problémák makro- vagy mikroszintü minősítésének relativitására és nehézségeire cf. Kálmán Gy.: A magyar gazdaságirányítás joga, Budapest, 1982. pp. 18. et seq. 14
