Lontai Endre: Jogegységesítés a nemzetközi iparjogvédelem területén (Budapest, 1988)

I. Bevezetés

felhasznált szabályozórendszer messzmenöen használja fel a piaci kategóriákat, ezért is elfogadott a gazdasági mechanizmusnak a „tervszerű piacbefolyásolás” kategóriájával történő jellemzése (és nem a decentralizált jelzővel, bár a szükséges struktúraátalakítás — és a korábbi indokolatlan centralizálás visszahatása — során természetesen ésszerű decentralizálásra is sor kerül), s ezért húzza alá ismételten Csikás-Nagy a „monetarizálást”, mint a mechanizmus egyik legfontosabb elvét.12

Gazdaságpolitikai koncepcióink kiemelt fontosságot tulajdonítanak a műszaki fejlesztésnek, tágabban az innovációs megközelítésnek (erre a későbbiekben ismételten és részletesebben visszatérek), mint ami a gazdasági előrehaladás, a kompetitivitás nélkülözhetetlen feltétele.13

Hazánk külgazdaság-érzékenysége közismert. A nyersanyagban, energiahordozókban relatív szegénységünk következtében mindig is hangsúlyozottan jelentkező külkereskedelem-orientáltság a fejlődés intenzív szakaszába lépéssel tudatosan szélesedett. A nemzetközi kooperációt minden relációban fejleszteni szükséges, mind a KGST keretében, mind a tőkés országokkal, mind a fejlődő országokkal, amely utóbbi tekintetében is előrelépésről számolhatunk be, még akkor is, ha joggal éri bírálat túlzott Európa-centrikus gyakorlatunkat.14

Gazdasági reformunk nem döccenők nélkül fejlődik, s ebben éppúgy szerepet játszik a „hiány”,15 mint a világgazdaság kríziseinek (pl. olajárrobbanás) váratlan (vagy rosszul prognosztizált) begyűrűzése. A közel két évtizedes tevékenység szaldója alapjában mégis pozitív,16 s a szocialista országok gazdasági reformjainak kidolgozása vagy továbbfejlesztése során általánosítható tanulságokkal is szolgál.

Gazdaságirányítási rendszerünk aktuális továbbfejlesztése a VII. ötéves terv kidolgozása során ismét jelentős fázishoz érkezett. A reform újabb „fordulójának” alapvető elveit és koncepcióit legutóbb — a XIII. Kongresszus határozataira alapozva — az MSZMP KB 1986 novemberi és decemberi ülésén fogalmazták meg. Egyértelműen megállapítható, hogy a továbbfejlesztés is alapvetően az 1968. évi gazdasági reform során elfogadott elvekre épít, szükségesnek ítéli azonban azok finomítását, egyes elemei erősítését, ha úgy tetszik, következetesebb érvényesítését. Elegendő utalni ezzel kapcsolatban a termelés- és termékstruktúra korszerűsítésének követelményére, a gazdasági szabályozók, a pénz- és áruviszonyok, a piaci (sőt nemzetközi piaci) értékítélet, a (valódi) gazdasági verseny szerepére, a vállalkozói készség, az ezt elősegítő szervezeti és érdekeltségi feltételek megteremtésének, illetőleg tökéletesítésének szükségességére, a hatékonyság és versenyképességelsődlegességének hangsúlyozására, a műszaki fejlesztés, a tudománytól a gyakorlatig ható innovációs megközelítés kiemelésére. Mindezek jelentősége az iparjogvédelem területén nyilvánvaló.17

12 Csikós-Nagy B : A magyar gazdaság növekedési problémái, KSZ 1982/7—8.; idem: Gazdaságpolitika, Budapest, 1982. p. 47.

13 Csaba L.: Kelet-nyugati együttműködés és gazdasági mechanizmus, KSZ 1980/4.

14 Bognár J.: Negyedszázados gazdasági fejlődésünk eredményei a világgazdasági korszakváltás mérlegén, KSZ 1982/7—8.; Csaba. op. cit.

15 Kornai J.: A hiány, Budapest, 1980.; idem: Növekedés, hiány és hatékonyság. Budapest, 1982.

16 Balassa B : Az új gazdasági mechanizmus reformja Magyarországon. KSZ 1982/7—8.

17 Részletes elemzésére került sor a MIÉ 1986. május 14—16-i „A VII. ötéves terv és az iparjogvédelmi feladatok” témakörében Siófokon megrendezett konferenciáján.

15