Lontai Endre: Jogegységesítés a nemzetközi iparjogvédelem területén (Budapest, 1988)
IV. Aktuális tendenciák a nemzetközi iparjogvédelem területén
Nem csupán az kívánatos, hogy — amint az előző pontban erre rámutattam — az oltalmazott alkotásfajták köre bővüljön, hanem az is, hogy az oltalmi formák választéka is gazdagabban álljon rendelkezésre. Itt is ellentétes tendenciák figyelhetők meg. Erős — és sokszor indokolt — törekvés van arra, hogy a műszakitudományos fejlődés során létrejövő újszerű megoldások oltalmát a hagyományos oltalmi kategóriák felhasználásával biztosítsák, ami esetenként Prokruszteszágynak minősül, szétfeszülnek a hagyományos keretek. Az sem feltétlenül szerencsés tendencia viszont, ha minden új alkotásfajtára nézve — néha erőltetetten új ,.eredeti” oltalmi formákat kreálunk, indokolatlanul megbontva, esetleg kiüresítve jól bevált intézmények kereteit. Prima facie mégis úgy tűnik, a kívánatos tendencia az oltalmi formák „ésszerű” gazdagítása, s ezt a tendenciát tükrözi a gyakorlat is. A formagazdagítás „ésszerűsége” nevezetesen annak figyelembevételét is igényli, hogy a választott oltalmi forma kellően illeszkedjék a nemzetközileg elfogadott intézményrendszerbe. Bizonyos óvatosságot az is indokol, hogy az oltalmi formák rendszerint kizárólagos jellegűek, s míg egyik oldalon ez a monopolhelyzet ösztönző hatású, a másik oldalon korlátozó-tilalmazó, azaz esetleg indokolatlanul szűkítheti a fejlesztés „szabad” területeit. Erre az érdekösszeütközések kapcsán is utaltam. Bár az oltalmi formák gazdagodásával az iparjogvédelem más területein is találkozunk (pl. szolgáltatási védjegyek stb.), a jelenség elsősorban a műszaki alkotások jogi oltalmával kapcsolatban érdemel elemzést. Az alábbiakban ezért a vizsgálódást erre a körre korlátozom. Ennek során kitérek a felfedezések, az újítások, a know-how és — legrészletesebben — a találmányok oltalmi formáival kapcsolatos kérdésekre. b) A felfedezések jogi oltalma 91. Amint erre fentebb utaltam, a tudományos-műszaki alkotások hierarchiájának csúcsán helyezkedik el, az alkotó tevékenység legmagasabbrendü eredménye a tudományos felfedezés. Ha ennek pozitív definícióját kívánjuk adni, felfedezésnek tekintjük valamely létező, objektíve ható, de eddig nem ismert természeti törvényszerűség feltárását, meghatározását. Ha más alkotástípusoktól kívánjuk elhatárolni, elsősorban az alkotáshierarchiában őt követő típustól, a találmánytól kell megkülönböztetnünk. A felfedezés — tudományos értékét tekintve — magasabb szintű a találmánynál, helyesebb azonban talán azt mondani, hogy más jellegű. Az elhatároló kritérium a közvetlen, gyakorlati alkalmazhatóság léte vagy hiánya.312 A felfedezés olyan természeti törvényt tár fel, amelyre építve, amelyet 372 372 Negatív megközelítéssel rögzítik ezt azok a találmányi törvények, amelyek a felfedezéseket kifejezetten kizárják a találmányi-szabadalmi oltalom köréből. így pl. a lengyel, továbbá — a Müncheni 139
