Lontai Endre: Jogegységesítés a nemzetközi iparjogvédelem területén (Budapest, 1988)
IV. Aktuális tendenciák a nemzetközi iparjogvédelem területén
vagy konjunktive követeli-e meg.290 A gyakorlati alkalmazhatóság végeredményben a felfedezésektől történő elhatárolásra alkalmas kritérium, s rugalmasabb megközelítés a hasznosságnál (utility), nem kapcsol értékelő — és a műszakigazdasági fejlődés során esetleg ingataggá váló — mozzanatokat ehhez a kritériumhoz, egyszerűen azt kívánja kifejezésre juttatni, hogy a praxisban rutinszerűen, azonos eredménnyel megismételhetően használható módszerről, megoldásról van szó. A jogrendszerek növekvő — és ma már túlnyomó többségben levő — száma kívánja meg az oltalom feltételeként az ún. abszolút újdonságot, azaz újdonságrontónak minősít minden — a bejelentési (elsőbbségi) időpont előtt történő és a találmány lényegét feltáró — publikációt, illetőleg nyilvános használatot. Egyre szűkül azoknak az országoknak a köre, amelyek az újdonsági követelményt térben vagy időben korlátozzák. Ez utóbbi azt jelenti, hogy nem tekintik újdonságrontónak a bejelentést 50—100 évvel megelőző publikációt vagy a nyilvános használatbavétel újdonságrontó konzekvenciáit csak lokális (az ország területére vonatkoztatott) hatállyal értékelik.291 Különösen az európai szabadalmi integráció következtében szükségessé vált jogközelítés folytán történtek látványos szakítások korábbi koncepciókkal, pl. az angol és NSZK szabadalmi jogban.292 Az abszolút újdonság követelményének konzekvens érvényesítése egyértelműen az oltalmi feltételek közelítését, az oltalmak erősítését, a nagyobb jogbiztonságot szolgálja, ha úgy tetszik, a centripetális tendenciát tükrözi. Sajátos a helyzet azokban az országokban, amelyek bizonyos speciális szabadalomfajtákat, elsősorban az ún. importszabadalom intézményét ismerik.293 Ilyen importszabadalmak tekintetében az újdonság követelménye fogalmilag korlátozottabb, csak országos, tehát lokális újdonságot kíván meg. Úgy tűnik, ellenkező, centrifugális irányba hatnak és — közvetve — az oltalmazható alkotások körének szűkítését tükrözik az abszolút újdonság követelménye alóli, az egyes jogrendszerekben szabályozott kivételek. Különösen két ilyen kivétellel találkozunk. Az egyik ilyen a jogellenes publikáció esetén a valódi jogosultnak nyújtott kedvezmény, aminek folytán a jogellenes publikáció nem 290 Chavanne—Burst, op. cit. pp. 22. et seq. 29] így pl. nem tekinti újdonságrontónak az 50 évnél régebbi publikációt Ausztrália, Dél-Afrika, Egyiptom, Líbia, Spanyolország szabadalmi joga. Az NDK joga a 284/1983. sz. törvény hatálybalépéséig (1984. január 1.) — közös német hagyományként — a 100 évnél régebbi publikációt tekintette irrelevánsnak. A nyilvános használat újdonságrontó hatását az ország területére korlátozza pl. Japán, Görögország, Ausztria joga. 292 Az angol jog — éppúgy mint számos, az angol jogrendszert recipiáló más ország szabadalmi joga — az 1977. évi reformig nem tekintette újdonságrontónak az 50 évnél régibb publikációt, az NSZK joga pedig — az 1976. évi módosításig — hagyományosan irrelevánsnak minősítette a 100 évnél régebbi publikációkat. 293 Ismeri az importszabadalom intézményét pl. Irak, Irán, Kuba, Spanyolország szabadalmi joga. Tartalmilag azonos ezzel Algéria megerősítési szabadalma. 117
