Lontai Endre: Jogegységesítés a nemzetközi iparjogvédelem területén (Budapest, 1988)
IV. Aktuális tendenciák a nemzetközi iparjogvédelem területén
tekintendő újdonságrontónak, amennyiben ezt követően bizonyos (általában hat hónapos) türelmi időn belül jelenti be találmányát szabadalmazásra az igazi jogosult. Ezt a kivételt számos jogrendszer ismeri, ezek közül néhány — az európai szabadalmi integráció hatására — csak újabban vezette be.294 A másik kivétel ugyancsak a feltaláló számára nyújt kedvezményt, mégpedig saját korábbi publikációja esetén. Ennek a kedvezménynek a PUE-ben gyökerező változatát, az ún. kiállítási kedvezményt (elsőbbséget) gyakorlatilag minden uniós ország jogrendszere ismeri. A kiállítástól független publikáció esetén nyújtandó ilyen kedvezmény elbírálása már korántsem ilyen egyértelmű. Viszonylag nem túl nagy számú ország teszi lehetővé, hogy a saját publikáció újdonságrontó konzekvenciáitól — azt követő, általában ugyancsak hat hónapos időn belül történő bejelentés esetén — eltekintsenek.295 Bizonyos értelemben rokon funkciót tölt be néhány — elsősorban latin-amerikai — ország szabadalmi jogában ismert „caveat”, biztosító bejelentés intézménye (tulajdonképpen oltalmi, szabadalmi variáns, cf. 97. p.), amely a bejelentőnek általában egy évig jelent — konkurens bejelentések esetén — relatív biztonságot.296 Szabadalmi oltalom csak a jelentős, az addigi műszaki megoldások eszköztárát lényegesen gazdagító, értékes találmányokat illeti meg. Az oltalmazhatóság szempontjából fontos, értékelő-minősítő ismérvet, követelményt az egyes jogrendszerek (jogcsoportok) más-más megközelítéssel érvényesítik. Bizonyos mértékig befolyásolja ez az ismérv az újdonság értékelését, elbírálását is, bár logikailag az újdonsági követelmény kétségtelenül formális-mennyiségi értékelést jelent. Nehezebb elhatárolni a haladást, hasznosságot megkívánó feltételeket a tulajdonképpeni értékelő ismérvektől.297 Ez utóbbiak tekintetében hagyományosan sajátos megközelítést találunk az egyes jogrendszerek tételes szabályaiban és elméletében, részben az addigi tudományos-műszaki színvonal (a technika állása) jelentős gazdagítását, részben a feltaláló alkotó teljesítményét kívánva meg. A német megközelítés nevezetesen az eredményre helyezi a súlyt, találmányi szintet (Erfindungshöhe) kíván meg az oltalmazható találmánytól.298 A francia koncepció az eredményhez vezető folyamatot, az invenciózus tevékenységet (activité inventive) vizsgálja. Más jogrendszerek, pl. a szovjet találmányi jog, a lényeges 294 Hagyományosan rögzítette ezt a kivételt pl. Dánia, Finnország, India, Japán, az NDK, Norvégia, Svédország joga. A Müncheni Megállapodás 55 cikkének előírásaihoz igazította belső jogát legújabban Anglia, Hollandia, Olaszország és Svájc. 295 Ilyen megoldást tartalmaz pl. Ausztrália, Japán szabadalmi joga. 296 Az intézményt szabályozza pl. Brazília, Honduras. 291 Részletesen elemzi Bobrovszky, op. cit. (19. lj.), pp. 198. et seq., Somorjay, op. cit. (287. lj.). pp. 53. et seq. 298 Troller, op. cit. (28. lj.) I. köt. pp. 180. et seq.; E. Reimer: Patentgesetz und Gebrauchsmustergesetz, 3. ed. Köln/Berlin/Bonn/München, 1968. pp. 31. et. seq. 118
