Rátky Miklós: A franchise szerződés jogi aspektusai (Budapest, 1994)
VI. A franchise szerződés jogi természete
helyiséget és az ezzel megszerzett piacot továbbra is megtarthassa. Ez azonban a franchise jogviszony nem szükségképpeni kísérőeleme, hiszen éppen a rendszerhez tartozás feltétele lehet az, hogy a franchise-átvevő saját maga biztosítsa az üzlethelyiséget, pl. McDonald’s. Azon esetekben is, amikor a franchise-átadó a rendszer saját kifejlesztéséhez szükséges jelentékeny forgótőkével maga nem rendelkezik, igényli, hogy az üzlethelyiséget és annak berendezését a franchiseátvevő szolgáltassa, bár vannak olyan konstellációk is, amelyeknél az üzlet berendezését és az egyéb készleteket eladják a franchise-átvevő részére, tehát bármilyen variáció előfordulhat. Mindebből következőleg megállapítható, hogy a bérleti és haszonbérleti szerződés elemei nem tartoznak üpikusan a franchise rendszerhez. Mindenesetre fakultatív elemei egy esetleges típuskombináció szerződésnek, amilyenként meghatározott esetekben a franchise szerződést is értelmezhetjük. A jogi problémától eltekintve azonban az áruviszonyokban gyakori szerződések gazdasági jelentősége a franchise rendszert illetően igen nagy, hiszen a franchise-átadó által kötelezően meghatározott értékesítési árak általában nem jellemzik az önálló vállalkozásról kialakult képet. Mindennek ellenére ezt a franchise-átadói magatartást akceptálni kell, hiszen ez a franchise-átvevő és a franchise-átadó önálló döntési kompetenciájába tartozik, feltéve, ha ez nem ütközik versenyjogi tilalomba. Ennél szigorúbb, a legtöbb esetben csaknem 100%-os beszerzési kötöttséget eredményező megállapodások abban az esetben fogadhatók el, ha az értékesített termékek rendkívül egyedülállóak, többé vagy kevésbé más áruval nem helyettesíthetők, vagy a franchise-átadó az adott terméket saját 76
