Rátky Miklós: A franchise szerződés jogi aspektusai (Budapest, 1994)
VI. A franchise szerződés jogi természete
magját teszik ki. A franchising épp abban tűnik ki egyéb értékesítést elősegítő hálózatok közül, hogy nem egy, a már piacon bevezetett terméket vagy szolgáltatást állít a rendszer középpontjába, hanem határozott üzleti ideológiát. Mindezek alapján a know-how szerződést mint a franchise szerződés elengedhetetlen alkotórészét határozhatjuk meg. 5. SZOLGÁLATI SZERZŐDÉS Igaz ugyan, hogy a magyar jog ezt a szerződési formát nem tipizálja, de azért tartom fontosnak elsősorban a német BGB tükrében megemlíteni, mert számos érdekes párhuzamot találhatunk a szolgálati szerződés és a franchise szerződés között, főként dogmatikailag. A szolgálati szerződés értelmezhető a munkaszerződés egy bizonyos specifikus formájaként. Ezen szerződés alapján az egyik fél meghatározott szolgáltatás teljesítésére, a másik pedig meghatározott díj fizetésére kötelezett. A franchise-átadó érdeke és egyben kötelezettsége, hogy a franchise-átvevő szervezeti egységét a franchise rendszerbe beépítse. Ez az egyik oldalról jelenti a know-how jogok használatának átadását, a másik oldalról ezen know-how csomagból eredő tanácsadási, folyamatos piacszerzési és betanítási kötelezettséget. Ezen túlmenően a franchise-átadó a szerződés egész tartama alatt köteles a know-how ismeretek optimális kiaknázása érdekében szükséges tanácsadási és irányítási utasításokat megadni. Ezen pontokat a franchise szerződés know-how szerződési elemei nem fogják át, hanem egy elkülönítve vizsgálandó szerződési kötelezettséget testesítenek meg. Az ilyen és ehhez hasonló, az üzemeltetést elősegítő intézkedéseket minden további nélkül szolgáltatási szerződés tárgyaként is minősíthetjük, sőt 68
