Rátky Miklós: A franchise szerződés jogi aspektusai (Budapest, 1994)
VI. A franchise szerződés jogi természete
a vállalkozási szerződés körébe is bevonhatjuk. Hiszen, ha elemeire bontjuk a franchise magját és figyelembe vesszük a feleket terhelő szigorú együttműködési kötelezettségeket, akkor megállapíthatjuk, hogy ez a formáció közelebb áll a vállalkozási szerződéshez, mint a munkaszerződéshez, sőt bizonyos esetekben a vállalkozási szerződés szabályainak alkalmazására is sor kerülhet. A franchise-átadó elsődlegesen soha nem a franchise-átvevő érdekében lép fel, még ha ez így is látszik, hanem kizárólagosan a szolgáltatások kölcsönös értékegyensúlyának megfelelően cselekszik. A franchise-átadót illető ellenszolgáltatás a franchise díj, és ami még számára jelentősebb, a franchise-átvevő értékesítést elősegítő tevékenysége. Mindezzel a szolgálati szerződés lényegi tartalmi elemeit kimerítettük. Valójában ez a párhuzam nem állja meg a helyét, hiszen ez a felek közötti kapcsolat egy mesterségesen kiemelt eleme, amely nem másként, mint a know-how használati jogának kiegészítése céljából mellékszolgáltatásként kerül felvételre a franchise szerződésbe. Természetes és franchise-tipikus, hogy a franchise-átadó már a tiszta elméleti know-how-t és annak használati jogát bocsátja rendelkezésre. Ez csak erősíti a franchise rendszer azon sajátosságát, hogy a franchise-átvevő nagyon erősen függ és beépül a franchise-átadó értékesítési rendszerébe. Ez nemcsak egyoldalúan a franchise-átvevő értékesítést elősegítő kötelezettségén nyugszik, hanem a franchise-átadó azon szolgáltatásán is, amely egy folyamatos tanácsadási kötelezettséget ír elő. Szolgálati szerződésről lévén szó, vizsgáljuk meg a szerződő felek kapcsolatait a munkajog szemszögéből. Továbbra is kérdéses, hogy miként kell a franchise-átadónak a szerződés megkötésekor eljárnia, hogy a franchise-átvevő munkavállalóként való jogi minősítését elkerülhessük. A franchise-átadónak 69
