Rátky Miklós: A franchise szerződés jogi aspektusai (Budapest, 1994)
VI. A franchise szerződés jogi természete
venni, hogy egy objektíve felelősséggel gondolkozó vállalkozó hajlandó-e a fennmaradt know-how ismeretéért és hasznosításáért ellenszolgáltatást nyújtani. A franchise szerződés szolgáltatási viszonyainak egyensúlya érdekében nem szükséges, hogy a fennmaradt know-how értékét összevessük az eredetileg átruházott szellemi javakéval. Az egyenértékűség megállapításánál nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az eredeti know-how értéke annak tényleges fennmaradásán túl tovább hat, és a folyamatos franchise díjak megfelelő mértékének megállapítását megalapozhatja. Ezzel összefüggésben említést érdemel az EK Bírósága 1989. május 12-én hozott ítélete, amely egy szabadalmi licenciát és azt a kérdést érintette, hogy a licencia díjak fizetése a licencia megszűnése után általában versenyt korlátozó természettel bír-e. A bíróság nemleges választ adott a kérdésre. Természetesen az nem zárható ki, hogy a licencia díjak megfizetésére vonatkozó kötelezettségnek a szabadalmon kívül más alapja is lehet. Egy ilyen klauzula azt az értéket tükrözheti vissza, amelyet egy piaci alapokon nyugvó értékítélet tulajdonít a licencia szerződéssel összekötött lehetőségek hasznosíthatóságának. A bíróság így a licencia szerződésből folyó díjfizetési kötelezettség folytatását a megfelelő ellenszolgáltatásnak tekinti, amely az átruházott know-how használatáért fizetendő összeget is magában foglalja. Ezen megállapítások az Európai Közösség jogalkotásán, elsősorban versenytilalmi szabályozásán alapulnak. Ez egyelőre a magyar joggal párhuzamba még nem állítható, de mindenképpen jelzés értékű lehet a jövőbeni szabályozási szükségletek számára. Összefoglalóan megállapítható: a franchise az értékesítési viszonylatban megmutatkozó licencia, amely a franchise szerződés központi magját adja. Ezen franchise licencia tárgya a legszélesebb értelemben értendő. Mindazon immateriális 61
