Rátky Miklós: A franchise szerződés jogi aspektusai (Budapest, 1994)

VI. A franchise szerződés jogi természete

anyagi javakat magába foglalja, amelyek a vállalkozások te­rületén megjelenhetnek, elsősorban a vállalat vezetésének üzemgazdasági, szervezeti, strukturális ismereteiről van szó. A franchise szerződés általában egy dinamikusan fejlődő for­máció. Ez nemcsak a szerződést kísérő tényleges gazdasági körülményeket érinti, hanem a használaü jog tárgyára is vo­natkozik. Az átruházott használati jogok és az elévült üzem­­gazdasági know-how ismeretek megszűnése nem érinti szükségszerűen a franchise szerződés fennállását és tartalmát, amennyiben a licencia vevőnek hasonló értékű know-how-ja a szerződés folyamán fennmarad. Ez a know-how vonatkoz­hat az értékesítési és organizatorikus struktúrára egyaránt, amennyiben a szerződés teljesülése során a franchise-átadóval való együttműködés eredményeképpen fejlődött ki. Valamennyi franchise szerződés, hasonlóan az egyéb érté­kesítési vagy együttműködési szerződésekhez, tartalmazza azon kötelezettséget, hogy a franchise-on keresztül értékesített árunak jelentős részét a franchise-átadótól vagy az általa meg­nevezett termelőtől vagy szállítótól kell beszerezni. Ezen kö­töttség, amelynek versenyjogi megítélését itt most nem érintjük, egy adásvételi keretmegállapodás, amelynek tárgya meghatározott dolgok folyamatos beszerzésére vonatkozó kö­telezettség. Martinék (lásd Felhasznált irodalom) nem vitatja, hogy a szubordináció franchise szerződés különböző kötelmi jogi szerződések teljesítésének kombinációjaként jeleníthető meg, és minden további nélkül alkalmazhatók a különböző kombi­nált kötelmi viszonyokat szabályozó normák. A továbbiakban azonban azon a véleményen van, hogy a franchise-átvevő adásvételszerű beszerzési kötelezettsége keretszerződésben nem lenne szabályozható, mivel ez a kötöttség az értékesí­tést elősegítő kötelezettség egyértelmű konkreüzálása, amely 62

Next

/
Thumbnails
Contents