Rátky Miklós: A franchise szerződés jogi aspektusai (Budapest, 1994)
VI. A franchise szerződés jogi természete
anyagi javakat magába foglalja, amelyek a vállalkozások területén megjelenhetnek, elsősorban a vállalat vezetésének üzemgazdasági, szervezeti, strukturális ismereteiről van szó. A franchise szerződés általában egy dinamikusan fejlődő formáció. Ez nemcsak a szerződést kísérő tényleges gazdasági körülményeket érinti, hanem a használaü jog tárgyára is vonatkozik. Az átruházott használati jogok és az elévült üzemgazdasági know-how ismeretek megszűnése nem érinti szükségszerűen a franchise szerződés fennállását és tartalmát, amennyiben a licencia vevőnek hasonló értékű know-how-ja a szerződés folyamán fennmarad. Ez a know-how vonatkozhat az értékesítési és organizatorikus struktúrára egyaránt, amennyiben a szerződés teljesülése során a franchise-átadóval való együttműködés eredményeképpen fejlődött ki. Valamennyi franchise szerződés, hasonlóan az egyéb értékesítési vagy együttműködési szerződésekhez, tartalmazza azon kötelezettséget, hogy a franchise-on keresztül értékesített árunak jelentős részét a franchise-átadótól vagy az általa megnevezett termelőtől vagy szállítótól kell beszerezni. Ezen kötöttség, amelynek versenyjogi megítélését itt most nem érintjük, egy adásvételi keretmegállapodás, amelynek tárgya meghatározott dolgok folyamatos beszerzésére vonatkozó kötelezettség. Martinék (lásd Felhasznált irodalom) nem vitatja, hogy a szubordináció franchise szerződés különböző kötelmi jogi szerződések teljesítésének kombinációjaként jeleníthető meg, és minden további nélkül alkalmazhatók a különböző kombinált kötelmi viszonyokat szabályozó normák. A továbbiakban azonban azon a véleményen van, hogy a franchise-átvevő adásvételszerű beszerzési kötelezettsége keretszerződésben nem lenne szabályozható, mivel ez a kötöttség az értékesítést elősegítő kötelezettség egyértelmű konkreüzálása, amely 62
