Rátky Miklós: A franchise szerződés jogi aspektusai (Budapest, 1994)
VI. A franchise szerződés jogi természete
akár kizárólagosan vagy egyszerű licenciaként, nem kizárólagosan biztosítsa. Ami a franchise szerződést illeti, a licencia szerződés jogi természetéből sikerrel kecsegtető végkövetkeztetéseket levonni nem lehet. Az elemzésekből következő egységes jogi besorolásra tett kísérletek mind ez idáig sikertelenek maradtak. Igaz ugyan, hogy a licencia szerződés egy sui generis szerződéstípust képez, de az már vitatott, hogy ebbe a formációba a franchise szerződéshez segítségül hívott adásvételi és haszonbérleti szabályok beilleszthetők-e. A licenciát semmiképpen nem értelmezhetjük úgy, mint a licenciából adódó jogok átruházásának egyszeri aktusát. Sokkal inkább ez egy tartós jogviszony, ahol a licenciát felhasználó legalább használati jogot kap, és a licencia védte jogokkal való rendelkezési jog - ellenkező megállapodás hiányában - a licenciát adónál marad. A licencia szerződés tárgya általánosan megfogalmazva oltalmi jogokon biztosított használati jog. Ezen fogalom körébe, amely a nemzetközi jog területén az ipari tulajdonjog szinonimájaként is használatos, tartoznak a szabadalmi, a használati minta és ipari mintából származó jogok, amelyek mindig dologi jogokat testesítenek meg. A licencia jogoknak tehát a franchise szerződéssel fennálló koherenciáját kell megvizsgálni. A licencia kifejezés arra utal, hogy adott megoldásra nézve valakit rendelkezési jog illet meg, és ezek a megoldások más által történő felhasználása az ő engedélyét feltételezi. Ez az engedély dogmatikailag egyoldalú ügylet, megadása azonban szerződés keretében történik. A klasszikus licencia szerződés fogalom abból indul ki, hogy a találmány lényegét a szabadalmi eljárás során a szabadalmas feltárta, tehát a megoldást bárki megismerheti és alkalmazhatja, ennek azonban az oltalom abszolút szerkezete útját állja. Ez a klasszikus modell 52
