Rátky Miklós: A franchise szerződés jogi aspektusai (Budapest, 1994)

VI. A franchise szerződés jogi természete

A franchise szerződés meglepően sokszínű karakterizálásának egyik oka éppen a szerzők által alkalmazott különböző terminológiára vezethető vissza. így a sui generis szerződés fogalmát nemcsak az atipikus szerződés szinonimájaként alkalmazták már, hanem ezen túlmenően kialakulóban van egy olyan fogalomértelmezés, amely a tipikus szerződésektől eltérő valamennyi szerződési formációt, ide értve a vegyes szerződéseket is, a sui generis szerződés fogalma alá tartozónak tekinti.

Tekintve a kérdést illető tartalmi vitákat, hogy egy vegyes vagy egy sui generis szerződés esete forog-e fenn, az egyes szerződési elemek jogi természetéből kell kiindulni.

Amennyiben a franchise szerződésnél a jellemző szolgáltatás elméletének kiindulópontját figyelembe vesszük, eltekintve ezen szerződés vitathatatlan licenc és know-how elemeitől, akkor mindig segítségül hívhatjuk a szabályozott szerződéstípusokat. Úgymint a bérlet, a haszonbérlet, az adásvételi szerződés elemeit, sőt a munkaszerződését is. Ezekkel a szabályozott szerződéstípusokkal a jogi továbbfejlődés érdekében nemcsak a jogi rokonságot vagy hasonlóságot lehet felmutatni, hanem a franchise szerződés megfelelő elemeit ezen szabályok alá lehet szubszumálni. Mindezzel egy új jogi formáció nem jön létre, ehelyett valójában egy vegyes szerződésről van szó.

Amennyiben megpróbálunk tovább differenciálni, az irodalomban is leírt vegyes szerződések közül elsősorban a típuskombináció szerződés jogi figurája az, amely a franchise szerződésnek leginkább megfelel. A típuskombináció szerződés olyan szerződésként definiálható, amelynél az egyik szerződő felet terhelő főszolgáltatások különböző szolgáltatásokból tevődnek össze, és ami a lényeg, ezen különböző szolgáltatások mindegyike önálló szerződéstípusként karakte-50