Rátky Miklós: A franchise szerződés jogi aspektusai (Budapest, 1994)
VI. A franchise szerződés jogi természete
mazhatja a franchise szerződés a franchise-átvevő azon kötelességét, hogy az általa értékesített árut vagy ennek alapanyagát kizárólag a franchise-átadótól szerzi be. Ellenben az áru mennyiségének és árának specifikációját egy elkülönített megrendelésben tisztázzák. Van olyan nézőpont, amely a franchise szerződést egy „szerződés csomagnak” tekinti, és ezen csomagba tartozó, egyébként a joganyag által önállóan szabályozott szerződésen keresztül vizsgálja az egészet. Meg kell állapítani azonban, hogy a franchise szerződéshez csak egyetlen keretfunkció kapcsolható. A jogi értékelést illetően érvényes, hogy ebben a „keretben” megkötött szerződések olyan önálló jogügyletek, amelyek szoros gazdasági kapcsolatban állnak egymással, és ez a rendszer tölti ki a keretszerződést. Ezt a konstellációt, mint egészet, szerződéses kötelezettségként értelmezhetjük. így az egyetlen keretfunkció az, hogy valóban foglalatát adja tipikus szerződéseknek, de ennek eredményeként létrejövő konstellációt ezek laza halmazaként nem lehet értékelni. Minden szerződés egyedül csak a rá vonatkozó törvényi rendelkezések alapján ítélhető meg. Ennek következtében a franchise szerződés jogi természetének meghatározásánál a keretében megkötött további szerződések figyelmen kívül maradnának. Ugyanakkor megszívlelendő példa lenne a jövőbeni franchise-t érintő magyar jogalkalmazás számára az EK rendelkezésének azon állásfoglalása, mely szerint a franchise szerződést és a „keretében”, azzal egyidejűleg megkötött további megállapodásokat együtt kell értékelni jogvita esetén, amennyiben mindkét jogügylet a szerződő felek akaratának megfelel. Ennek a döntésnek a lényege épp az, hogy amennyire lehet, megakadályozza azt, hogy a franchise szerződést „keretként” elemeire szétszabdalják, illetve azzal 47