Rátky Miklós: A franchise szerződés jogi aspektusai (Budapest, 1994)
IV. A franchising jogi fejlődése
4. A FRANCHISE FRANCIAORSZÁGBAN Magyarország számára példa értékű lehet a francia szabályozási rendszer, hiszen tömör, lényegre törő, tiszta fogalmakkal dolgozik, s teszi ezt mind úgy, hogy nem igényli a franchise szerződés tipikus szerződésként való karakterizálását. Ugyanakkor, hasonlóan az Európai Etikai Kódex kialakulásához, a francia gyakorlat vélhetően központi magját fogja jelenteni az EK szabályozásának. A Doubin-törvényt (V. sz. melléklet) 1989 decemberében fogadták el. Az 1. cikkely pontosan meghatározza a rendszergazda azon kötelezettségeit, amelyek biztosítják, hogy az átvevő egy biztonsággal kipróbált, működőképes ötletre épülő franchise rendszerhez jusson. A dokumentáció olyan teljes feltárásáról van szó, amely megalapozza, hogy az átvevő teljes felelőssége tudatában döntsön a szerződés aláírása mellett. Az általános rendelkezések első cikkelye hat pontban részletezi ezen fenti kötelezettséget. Az első három pont a rendszergazda gazdálkodási egységére, társaságára vonatkozó pontos adatok rögzítésének kötelezettségét írja elő, úgy mint a cég székhelye, tevékenységi köre, a társaság vagyona, védjegy lajstromszáma, érvényességi ideje. Meg kell adni továbbá a társaság megalakulásának idejét, fejlődésének főbb állomásait öt évre visszamenőleg, értékesítési hálózatának ismérveit, kiegészítve az érintett piaci terület általános helyzetképével. A következő pont a hálózat bemutatási kötelezettségére vonatkozik. Külön említést érdemel a 2. cikkely, amely szerint Franciaországban az előírt kötelezettségek megsértésének akár büntetőjogi következménye is lehet. Úgy gondolom, túlzás lenne, ha egy magánjogi szerződésre vonatkozó szabály meg-37
