Bendzsel Miklós - Emőd Péter - Kármán Gabriella (szerk.): Műtárgyhamisítás magyar szemmel - Ocsút a búzától (Budapest, 2019)
Ocsút a búzától - Bendzsel Miklós előszava
Az egy ülésben, „ten eersten opmarken” készült festménynek a fél évszázaddal korábbit követő óvatos, a kiállításokat közvetlenül megelőző megtisztítását Arie Wallert és Michael van de Laar, a Rijskmuseum szakemberei végezték dendrokronológiai, röntgensugaras és infravörös vizsgálatokkal párhuzamosan. A fatábla legfiatalabb évgyűrűje 1619-es, a legvalószínűbb kivágási esztendő az 1630-as évek végére esik, és a munkába vétel 1648 körülire adódott... Az unikális felfedezés azonban túlment az átvilágított és reflexív képanyag jellegzetes rembrandti vázlatozást, nedvesre nedves technikát, impasto szerkezetet feltáró eredményein. A fedőrétegek és a lakkok alatt a festmény alsó sarkán ujjlenyomatokat találtak, s azoknak a készítés módjából adódóan az alkotótól kell származniuk! A szakértők 2013-ban egy zártkörű konferencián értesülhettek a szenzációszámba menő felismerésről, amiről csak 2017-ben látott napvilágot az első részletes publikáció. Mivel nincs az utókor birtokában minden kétséget kizáró módon a művésztől származó hasonló nyom, nem állítható bizton a személy ilyetén azonosítása. Mindazonáltal e lelet egyedisége és jelentősége felbecsülhetetlen, az eredetiség megítélésének pedig olyan kétséget kizáró esélyét villantja fel, amelynek hiányoznak ugyan a használható előfordulásai, de az áhított műkereskedelmi, gyűjtői biztonságérzet boldogan számolna vele... A vágy titokzatos tárgya - a csodált és birtokolni kívánt műalkotások mellett - mindenkor, s napjainkra mindinkább az eredetiségük kétség felett álló bizonyossága. A Rembrandt-oeuvre kivált alkalmas annak illusztrálására, hogy egy mégoly megkutatott, feldolgozott és részletesen publikált életmű (amelynek elemzésén művészettörténészek sok nemzedéke fáradozott) is szembesül a kufárság és a jóhiszeműség peremvidékének kihívásaival, vagy épp új meg új rejtélyekkel, ebben is osztozva Leonardo da Vinci talányainak sorsával. Beszédes jelenség, hogy az Egyesült Államok Vámhatóságának New York-i Hivatala 1900 és 1951 között több mint kilencezer Rembrandtnak tulajdonított mű bevitelét regisztrálta... Ezt érdemes összevetni az 1968-ban alakult Rembrandt Research Project közel fél évszázadig folytatott munkájának eredményével, ami jelenleg mintegy háromszáz saját kezűnek elismert festményt, hatszáz metszetet, valamint kétezer rajzot tart nyilván. Nem tagadható, hogy a műkincspiac általános trendjei, a tezaurálás kivételes lehetősége állandó kísértést keltenek úgy a csalárd ügyleteket kínálók, mint az óvatlan vásárlójelöltek számára. Ebben az örök játszmában a megtévesztés és a tévedés kockázata napjainkra nehezen kezelhetőén magasra hágott: az üzletszerű hamisítás és a „pusztán” téves attribúció immár egyaránt a hétköznapok élménye, és korlátozásuk eltökélt intézményi magatartást és társadalmi felelősségtudatot, illetve avatott szemeket és szakmai műveltsége kíván. INTÉZMÉNYES REFLEXEK Az egy évtizede létrehozott Hamisítás Elleni Nemzeti Testület a szellemi tulajdon sérelmére elkövetett gazdasági bűncselekmények megelőzésére, az iparjogvédelem és a szerzői jog biztosította kizárólagos jogokat tiszteletben tartó magatartás támogatására és erősítésére alakult. Feladatai közé tartozik a jogszabályok és alkalmazási gyakorlatuk fejlesztése, a trendelemzések végzése és a feketegazdaság kárainak becslése csakúgy, mint 6
