Bendzsel Miklós - Emőd Péter - Kármán Gabriella (szerk.): Műtárgyhamisítás magyar szemmel - Ocsút a búzától (Budapest, 2019)
Ocsút a búzától - Bendzsel Miklós előszava
a korszerű felvilágosítás és ismeretterjesztés teendői. Az élelmiszer- és gyógyszerbiztonságtól a technológiai és dizájninnováción át a kulturális teljesítmények oltalmáig terjed az a széles kompetencia, amely a bevezetőben idézett felfedezés évében (2011) a Műtárgyhamisítás Elleni Munkacsoportot megalakította. Az Európai Unió és kulturális világszervezetek utóbbi években közreadott jelentései arról tanúskodnak, hogy a fegyver- és kábítószer-kereskedelem, illetve az emberi méltóság elleni cselekmények mellé felzárkózott a kulturális javak illegális kereskedelme és a hamisítás okozta károk súlya és jelentősége. Az alicantei székhelyű EU Megfigyelőközpont monitorozó tevékenysége sem ad ugyanakkor az előbbiekéhez hasonló részletességű és pontosságú statisztikai adatokat a műtárgyhamisítással kapcsolatos jelenségekről. A régészeti feltárások antikvitásai és a kortárs képzőművészet közötti széles spektrum, a kurrens „old masters” vagy impresszionista irányzatok, Nagybánya vagy a hazai XX. századi modernisták piacait, más-más módon és mértékben ugyan, de az alkotók kortársi haszonvágynak, kisajátítási merényleteknek való kitettsége, egyes életműveken való élősködés máig tartó kísérletei sújtják. Az ügyletek bizalmas jellege, a bizonyítás nehézségei és a károk orvoslásának reménytelensége azonban nemzetközi méretekben hiúsítja meg a fertőzöttség valódi mértékének feltárását. A diagnózis azonban körvonalazható, s meggyőződésünk, hogy a jelenség a releváns ismeretanyag közreadása, személyes és intézményi magatartási szabályok kimunkálása és ajánlása révén visszaszorítható. A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala és az Országos Kriminológiai Intézet e kötet szerkesztőinek javaslatára és a HENT statútumának, valamint az első munkaprogramjának a szellemében cselekvőén foglalt állást: jelenlegi ismereteinket és tapasztalatainkat összegző kiadvánnyal indokolt az egyéni és közösségi felvértezettségünket javítani. A műkereskedelem hazai viszonyai a nemzetközi helyzettel egyezően mind parancsolóbban vetik fel a műtárgyhamisítás elleni hatékonyabb fellépés kérdéseit. A műtárgypiac tudatos önszabályozásától a szakértői tudás újszerű megosztásán keresztül a műértőknek szóló célzott ismeretterjesztésig terjedő skála megújításának szakaszában vagyunk. A XIX-XX. századi magyar festészet rangját és elismertségét veszélyeztető tendenciák visszaszorítása halaszthatatlan. Elkötelezett intézményeink ezúttal a módszertani segédlet és a kézikönyv műfaja közé eső, helyzetjelentést nyújtó és esettanulmányok tanulságait kínáló kötet közreadásával vállalnak részt ezekből az erőfeszítésekből. Tanulmányfüzérünk célközönsége elsődlegesen az értővé válni kívánó közönség, továbbá a műkereskedők, galériások, illetve művészettörténészek, kurátorok köre, valamint a ma alkotó érintett vagy érdeklődő művészek csoportja. Gazdagon illusztrált kötetünk neves szerzőkkel tekinti át a szakmai (történeti, stíluskritikai, restaurátori és természettudományos) szempontok szerint vizsgált festményhamisítási jelenségtömeget. Igyekszünk jól tagolt képet nyújtani a műkereskedelem és a műgyűjtés jogi szabályrendszerérői, az igazságszolgáltatás kínálta eszközökről, az állami műtárgyfelügyeleti feladatokról. Exkluzív bepillantást kapunk egy, kiemelkedő magyar mesterek hamisításán alapuló kereskedelmi csalás felderítésének és jogerős marasztaló ítélettel zárult esetének tanulságos részleteibe. A mértékadó nemzetközi tendenciák és példák sora segít a szélesebb horizont ismertetésében. 7
