Bendzsel Miklós - Emőd Péter - Kármán Gabriella (szerk.): Műtárgyhamisítás magyar szemmel - Ocsút a búzától (Budapest, 2019)
I. A műtárgyhamisítás szakmai szemmel - Bárki Gergely: Múzeumi rejtélyek és rejtvények - Czóbel-esetek
fiú kompozíciója körvonalazódik. Czóbelnek ebben az időben valóban készült ilyen témájú festménye, amelyet már Hollandiában és később Berlinben is kiállított, de ez a műve elveszett, illetve lappang, mindenesetre bizonyítható, hogy a téma mindenképpen foglalkoztatta Czóbelt ezekben az években. A festő hollandiai periódusában számos fiúportrét készített, és ezek sorába illeszkedik tárgyalt művünk is, ám stílusa alapján leginkább a Bergeni szélmalomhoz áll közel, és ez a festmény tekinthető a legközvetlenebb stílusanalógiájának. A kontúrozás technikájában és a mű kompozíciós megoldásaiban, rajzosságában azonban további analógiák kínálkoztak a múzeumban, így például a szintén a hollandiai periódusban született Fiú labdával című festmény is (12. kép).16 Czóbel sajátos primitivista elrajzolása az alakok megformálása esetében különösen szembeötlő, kifejezetten rá jellemző, hogy például a könyököket mintha ízületek nélkül, „gumiszerűen” formázta volna meg. Fiú labdával című festményével összevetve ez különösen szembetűnő tárgyalt festményünk esetében is. A stíluskritikai vizsgálat eredményeképpen egyöntetűen úgy láttuk, hogy a vizsgált mű szerzője csakis Czóbel Béla lehetett, de a végső verdiktet még ekkor sem mondtuk ki. Elkerülhetetlennek tűnt néhány technikai vizsgálat is. A képről röntgen-radiográfiás, UV- lumineszcens és infrareflexiós felvételek is készültek, amelyek során előbukkant egy szabad szemmel szinte észlelhetetlen, roncsolt, kopott Czóbel-szignó. A technikai vizsgálatok során arra is fény derült, hogy a mű eredetileg nem csupán szignált, de datált is volt, ám egy későbbi gondatlan restaurátori beavatkozás következményeképpen ennek már csak nyomai láthatók szabad szemmel. Az egyértelműen autográfnak tűnő aláírás vonalvezetése Czóbel ekkoriban használt szignóinak írásmintájával mutat közeli rokonságot, de az 1916-os datálás is egyértelműen a hollandiai periódushoz köti a mű keletkezését. Ennek fényében az is nyilvánvalóvá vált, hogy festményünk még Czóbel Bergenbe költözése előtt született, tehát a kevésbé ismert és művekkel gyéren reprezentált amszterdami periódust gyarapítja. Azonosítása pusztán emiatt is jelentőséggel bír. Az új eredmény fényében átnéztem Czóbel hollandiai korszakának kiállítástörténetét és csak ekkor figyeltem fel egy korábban mellőzött katalógusadatra, amely szerint az Onafhankelijken [Függetlenek] IX. kiállításán, 1916 május-júniusban, Amszterdamban szerepelt egy Garzon a lafenétre [Fiú az ablaknál] című festménye.17 A mű témájának azonosságából arra lehet következtetni, hogy az nagy valószínűséggel tárgyalt művünkkel azonosítható. MÁS A SZÍNE, MINT A FONÁKJA A fentebb tárgyalt magángyűjteményi kép azonosítása újra felhívta a figyelmemet egy másik „problémás” múzeumi képre, az imént emlegetett Bergeni szélmalom című festményre (11. kép), amelynek a hátoldalán a 2014-es emlékkiállítás rendezése során felfedeztem egy fehér fedőfestékkel takart kompozíciót (13. kép). Már ekkor biztos voltam benne, hogy a valamelyest szabad szemmel is kivehető, teljesen absztrakt kompozíciót nem Czóbel festette, de további vizsgálatokra ekkor nem volt módom. A Czóbel Múzeum újrarendezése során azonban újra napirendre kerülhetett e festmény ügye, és indítványoztam, hogy a hátoldalt szabadítsuk ki a vakráma takarásából, illetve kezdődjön meg a kép megtisztítása. Ekkor ugyanis már feltételeztem, hogy a vmooldalon látható tökéletesen absztrakt festmény valószínűleg Huszár 84
