Bendzsel Miklós - Emőd Péter - Kármán Gabriella (szerk.): Műtárgyhamisítás magyar szemmel - Ocsút a búzától (Budapest, 2019)
I. A műtárgyhamisítás szakmai szemmel - Molnos Péter: H, mint hamis
szeme elől. A korábban több legendás kollekcióban, így a magyar grafikagyűjtés koronázatlan királyainál, Majovszky Pálnál és Bäcker Bélánál is megfordult alkotás 2006-ban bukkant fel újra a Kieselbach Galéria tavaszi árverésén. A másolatokról készített hamisítványok kapcsán rendkívül fontos megemlíteni, hogy számos alkotó egy-egy sikeres vagy csupán számára nagyon kedves művét életében több alkalommal is megfestette, s a különböző változatok között sokszor sem formai téren, sem a kvalitás tekintetében nem találunk jelentős különbséget. Ezek a szaknyelvben ismétlésnek vagy replikának nevezett művek sok esetben egyenértékűek az első példánnyal. Mint a Szinyeikép esetében láttuk, előfordul az is, hogy egy korabeli másolatot próbálnak meg replikaként értékesíteni. Az ilyen festmények vizsgálatakor sokszor a könnyed, fesztelen megformálás hiánya vezeti nyomra a gyűjtőt. Ezek a képek ugyanis az eredeti műalkotás szolgai követésével, a felület mechanikus utánzásával születtek. Ennek következtében, bár a kompozíció kiérlelt és stabil - hiszen azt a lemásolt mű alkotója teremtette meg -, a megformálásból hiányzik az eredetiségre jellemző könnyedség és ösztönös lendület, s helyette az ecsetvezetés bizonytalansága, a színkezelés ügyetlensége tűnhet fel. Általában az eredetiség mellett szól, ha a festményen olyan felületi egyenetlenségek láthatók, amelyek arról tanúskodnak, hogy a festő a kompozíció fejlesztése közben módosított eredeti elképzelésén és átfestette a kép néhány részletét. Persze ez sem tökéletes biztosíték: láttam már olyan másolatot, amelynek készítője arra is ügyelt, hogy e szinte alig észrevehető, csak súrolófényben feltáruló kidomborodásokat is a felületre vigye. Szigorú, mechanikusan alkalmazható alapszabályok tehát a másolatok és az eredeti művek elkülönítésére sincsenek: a felület alapos vizsgálata, a korabeli reprodukciós anyag és a múzeumi állomány alapos ismerete nem pótolhatja a gyakorlott, hosszú évek alatt szisztematikusan fejlesztett szem szinte ösztönössé váló ítéletalkotó erejét. Vaszary János 1926-os, Kilátás a Vigadó Kioszk teraszára című alkotása és az ennek felhasználásával készült hamisítvány A par excellence, eredetileg is csalárd szándékkal készített hamisítványok alaptípusának ismertetésekor érdemes ismét Aba-Novák életművéhez fordulni, hiszen e korán, már 1941-ben meghalt művész egyike volt azoknak a festőknek, akiket már életükben előszeretettel, sőt szinte üzemszerűen hamisítottak. Ezek a harmincas évek második felében vagy a következő évtized 63
