Bendzsel Miklós - Emőd Péter - Kármán Gabriella (szerk.): Műtárgyhamisítás magyar szemmel - Ocsút a búzától (Budapest, 2019)
I. A műtárgyhamisítás szakmai szemmel - Molnos Péter: H, mint hamis
elején készült képek a mai aukciósházak mumusai: évente jó néhány bukkan fel közülük itthoni és a legnevesebb külföldi árverő házak kínálatában egyaránt. Egy 1937 tavaszán kirobbant ügy szerencsére akkora port kavart a sajtóban, hogy a napvilágot látott cikkek segítségével rekonstruálni lehet a leleplezett bűnbanda szokásos módszerét. Az általános, minden bizonnyal éveken keresztül alkalmazott ügymenet - a Magyar Rendőr című folyóirat 1938. szeptember 15-i tanulmányának leírása szerint - a következő volt: „A képhamisítók spiritus rectora mindig valamelyik képcsaló-ügynök vagy lelkiismeretlen zug-képkereskedő, aki valamelyik nagy nevű festőművésztől, vagy attól származó, de már magánkézbe került képet megvesz vagy bizományba átvesz, ezt a kétségtelen eredeti festményt azután az ő nyomorban tengődő ún. házi vagy »nap«-festőjével lemásoltatja 5-6 példányban, s ezeket a másolatokat eredetiként eladja. Minden másolat után - a kép nagyságától függően - 10-20 pengőket fizetnek ezeknek a szerencsétlen festőknek, akik között sokszor egész tehetséges festő is akad, sőt, aki már kiállításon is szerepelt, de nem tudott magának nevet szerezni, s a saját képeit képtelen volt eladni. Ha ezek a festők nem látják el szignóval a másolatokat, akkor azt maga az ügynök csinálja, de akkor kevesebbet is fizet a másolásokért. A csaló rendszerint írást szerez be a festőtől vagy az eladótól, s minden egyes másolat eladásánál ezzel az írással bizonyítja a kép valódiságát.” A hamisítványok egy másik csoportját azok a művek alkotják, amelyek az eredeti képek motívumait többé-kevésbé szabadon variálják. Ezek a kompilációk tehát nem állíthatók tökéletes párhuzamba egyetlen konkrét művel sem, a kompozíciók egyes részletei azonban megtalálhatók közismert Aba-Novák-festményeken. Fontos ugyanakkor leszögezni, hogy pusztán egyes motívumok, csoportok és kompozíciós sémák ismétlődése nem jelent feltétlenül hamisítást. Aba-Novák ugyanis előszeretettel alkalmazta grafikai vázlatait „motívumkatalógusként”, s így több képén is feltűnhetnek hasonlóan összefűzött csoportok, csendéleti elemek és figurák. A hamisítványok között Aba-Novák érett korszakának valamennyi jellegzetes témáját megtaláljuk. Itáliai veduta, magyar vagy erdélyi népéletkép és cirkuszi jelenet egyaránt felbukkant már. Az eredeti és hamis művek elkülönítése - a gyakorlott szem számára - az esetek döntő többségében nem jelent nehéz feladatot, ám mechanikusan alkalmazható recept itt sem állítható fel. Sokkal inkább célravezető a kérdéses művek közvetlen összehasonlítása a kétségkívül eredeti alkotásokkal. Néhány általános megjegyzés azonban támpontot adhat a vizsgálódáshoz. Mindeddig szinte kizárólag csak a festő érett, 1930-tól a haláláig tartó alkotói korszakából láttam hamisítványokat, míg a korábbi - zugligeti, igali, nagybányai - periódusok sokkal kevésbé váltak a hamisítók céltáblájává. A másolatok technikai kivitelezése alapvető vonásaiban természetesen követi az eredeti művekét, tehát általában rétegelt falemezre készültek, temperafestékkel. A képek többsége jelezve van, de a datálás gyakran hiányzik. A hamis táblák előkészítése közel sem olyan gondos és precíz - az eredetiken az alapozás szinte a polírozott márvány simaságát mutatja, s így jól érzékelhető, hogy ezeken a felületeken a festékbe mártott ecset milyen könnyedén, akadálytalanul siklik. A másolatok és hamisítványok faktúrája általában vízszintesen enyhén repedezett, a felvitt színek fakóbbak, tompábbak, az eredeti Aba-Novák-képekre jellemző csattanó, ropogós kolorit szinte sohasem reprodukálható. A virtuóz visszatörlések, „ideges” bekarcolások is elmaradnak, s nem érezzük a lendületes ecsetvonások egyéni ízét, autonóm 64
