Bendzsel Miklós - Emőd Péter - Kármán Gabriella (szerk.): Műtárgyhamisítás magyar szemmel - Ocsút a búzától (Budapest, 2019)
I. A műtárgyhamisítás szakmai szemmel - Molnos Péter: H, mint hamis
a teljes jelzést, vagy csupán az eredeti festmény alkotójának szignóját tartják meg és a másolásra utaló szavakat lemossák, illetve lekaparják a kép felületéről. Szinte külön kategóriát képeznek Balló Ede másolatai. A precíz utánzatairól nevezetes festő a reneszánsz és a barokk klasszikusai mellett magyar alkotók műveiről is előszeretettel készített kópiákat. Nem egyszer tűntek fel ezek a festmények utólagos szignóval, vagy a kereten egy apró, de annál hatásosabb réztáblával, amelyre gondos kezek az eredeti mű alkotójának nevét vésték. A legtöbb másolathoz közismert, általában ma is jelentős közgyűjteményekben kiállított főművek szolgáltak mintául, így a vizuális memória sokszor segíthet a leleplezésükben. Nehezebb a helyzet olyan képeknél, ahol a mintaadó mű csupán a saját korában volt annyira népszerű, hogy jó minőségű, másolásra alkalmas reprodukción sokszorosítsák. A műcsarnoki zsánerfestészet egykor oly divatos termékeiről igen sok korabeli, megtévesztő kópia készült, azok alapján a nagy méretű nyomatok alapján, amelyeket a század elején a Könyves Kálmán Műkiadó Rt. hozott forgalomba. Szerencsére fennmaradtak a társaság vaskos mintakatalógusai, amelyek alapos ismerete segít a másolásra alkalmat és arra okot adó képek kiszűrésében. Általában e cég reprodukciói alapján készültek az ismert Benczúr- és Munkácsy-képek kópiái, de Margitay Tihamér, Skuteczky Döme és több kortársuk nevezetes kompozícióit is ezek a nagy méretű nyomatok tették népszerűvé a másolók és hamisítók körében. Mivel a megközelítőleg színhelyes kópia megfestése - az eredeti mű hiányában - csak a színes reprodukciók megjelenésével vált lehetővé, ezért sokat segíthet a korabeli irodalom képanyagának alapos ismerete. Nem véletlen például, hogy Márffy Ödön egyik leggyakrabban hamisított, másolt kompozíciója éppen az a csendélet, amelyet színes illusztráción közölt a festő művészetét bemutató, 1928-ban megjelent album.11 A Könyves Kálmán Műkiadó Rt. remek minőségű, nagy méretű színes nyomatainak sokezres példányszámban forgalmazott sorozata valóságos aranybányát jelentett a századfordulót követő pár évtized másolói és hamisítói számára. A cég 1907-ben dobta piacra Szinyei Merse Pál Őszi színek című festményének „hű reprodukcióját”, amely három évtized múlva a korszak egyik legnagyobb hamisítási botrányának okozójává vált.12 1937 októberében hetekig zengett a budapesti sajtó Mautner László régiségkereskedő történetétől, aki pár nappal az ügy kirobbanása előtt a korabeli festményárakhoz képest felettébb tekintélyes áron, 4400 pengőért megvásárolta egy kollégájától Szinyei említett remekművét.13 Az összeg kifizetését követően a képet elvitte a Szépművészeti Múzeumba, ahol Rózsaffy Dezső művészettörténész „néhány perces vizsgálódás után kijelentette, hogy a festmény hamisítvány”, többek között azért, mert a mű eredetije, az 1904-ben festett, többször kiállított és reprodukált alkotás akkoriban egy jól ismert gyűjteményt gazdagított. A csalódott vevő azonnal megtette a rendőrségi feljelentést, s a meginduló vizsgálat első lépéseként a hatóság bemutatta a képet Lázár Bélának, Szinyei monográfusának. A korszak e nagy tekintélyű, de nem éppen biztos ítéleteiről híres műítésze mindenki megdöbbenésére eredeti műként, vagyis az 1904-ben festett kompozíció saját kezű másolataként határozta meg a kérdéses alkotást. Ezek után az egyre kínosabbá váló feladványt a Szépművészeti Múzeum négy szakemberből álló bizottsága elé terjesztették, amely kimondta a végső verdiktet: a Mautner László által vásárolt kép értéktelen másolat, így az érte adott összeg az utolsó fillérig visszajár. Az eredeti alkotás egyébként az incidens után csupán egyszer, a festő 1948-as emlékkiállításán bukkant fel, hogy azután közel hat évtizedre eltűnjön a közönség 62
