Bendzsel Miklós - Emőd Péter - Kármán Gabriella (szerk.): Műtárgyhamisítás magyar szemmel - Ocsút a búzától (Budapest, 2019)
I. A műtárgyhamisítás szakmai szemmel - Molnos Péter: H, mint hamis
Természetesen azok is feltalálják magukat, akik nem pusztán egyes zavaró elemek eltávolításától, hanem éppen hogy bizonyos értéknövelő motívumok ráfestésétől, a kompozíció utólagos bővítésétől várják képük értékének növekedését. A példatár itt is szinte kimeríthetetlen: a XIX. századi gyenge kvalitású férfiarcképekre pajesz és sábeszdekli kerül, a biedermeier gyermekábrázolásokon színes játékokat adnak a gyerek kezébe, hogy az amúgy sápatag kolorit legalább egy apró folt erejéig felragyogjon. Hasonló megfontolásból tűnnek fel hirtelen napernyős, kacér kisasszonyok addig kietlen, sivár réteken s bújnak elő vadászok egyhangú téli erdők fái közül. Egy jellegzetes példa arra is rávilágít, milyen apró jelek kelthetik fel a nézőben a gyanút az idegen kezű átfestésre, mikor érdemes alaposabb, netán műszeres vizsgálatnak is alávetni a kiszemelt alkotást. Egy néhány esztendővel ezelőtt felbukkant Aba-Novák-festmény, amely kezében kártyát tartó, svájcisapkás, hetykén cigarettázó vagányt ábrázolt, már első pillantásra meglepő összhatást mutatott. A kép meggyőzően „szállította” a festő 1928 körüli stílusának letagadhatatlan karakter jegyeit, mégis néhány részlet, a sapka, a sál és a kártyalapok gyenge festői kialakítása, szervetlen illeszkedésük a kompozíció alapszövetéhez a „valami nem stimmel” kényelmetlen érzetét keltette. Az ellentmondás feloldására csak addig kellett várni, míg a festő hagyatékból elő nem került a műről 1930 táján készült eredeti archív fotó. Ez alapján kiderült, hogy egy kopasz, sasorrú, nyakkendős, szivarozó úriember egyébként kiváló kvalitású portréját ékesítették fel a „vagány”, vagy - utalva Aba-Novák egyik híres képére - a „hamiskártyás” attribútumaival. Az átfestő azonban kicsit slendrián volt: jól látható, hogy a szipkában tartott szivar vége kikandikál az utólag ráfestett kártyalapok mögül. 60 Aba-Novák Vilmos Szivarozó férfi című, 1928 körül készült alkotása egy korabeli reprodukción, mellette ugyanaz a kompozíció „továbbfejlesztett” állapotban, amelyre évtizedekkel a művész halála után, az eladhatóság kedvéért sapkát, kártyákat és sálat festettek.
