Bendzsel Miklós - Emőd Péter - Kármán Gabriella (szerk.): Műtárgyhamisítás magyar szemmel - Ocsút a búzától (Budapest, 2019)

I. A műtárgyhamisítás szakmai szemmel - Molnos Péter: H, mint hamis

E probléma súlyosságát fokozza, hogy már Ferenczy életében, az 1910-es évek közepén tucatjával kerültek jóhiszemű tulajdonosokhoz e leleményes mester művei. Erről árulkodik Ferenczy 1916 februárjában Ágai Béla műgyűjtőnek írt levele:

„Igen tisztelt Ágai úr! Nem hiszem, hogy egyhamar abban a helyzetben és conditióban leszek, hogy kívánságához képest képet signálhassak. Innen Abbáziába igyekszem.

Ami különben a signálást illeti, bár soha sem engedtem volna tulajdonosok e kívánságának, így most folyton összetévesztenek egy névrokonommal, ki vidéken nagy eladási tevékenységet fejt ki. Az utóbbi időben kétszer fordultak hozzám vidéki képvásárlók, az egyik 8, a másik 16 v. 26 Ferenczy Károlyt vett a szerzőtől - hogy tőlem valók-e a képek?

Ha soha se signáltam volna, könnyű volna a döntés.”6

A tökéletes névegyezés természetesen nem kizárólagos feltétele az effajta hamisításnak. A két világháború közötti korszak mérsékelt tehetségű műcsarnoki giccsfestője, Szentgyörgyvári Gyenes Lajos feltehetően még álmában sem gondolta volna, hogy néhány évtized elmúltával egyik csendélete a modern irányzatoknak elkötelezett Gyenes Gitta művészetét fogja reprezentálni egy aukciós katalógusban. Elég volt csupán kereszt- és nemesi előnevének kezdőbetűitől megfosztani a szignatúrát, hogy a sugalmazás tárgyi alapja megszülessen.

Néha előfordul, hogy a rokon festői stílus és a nevek zavarba ejtő hasonlósága minden megtévesztésre irányuló hátsó szándék nélkül okoz félreértést: csupán az ismeretek hiánya miatt válhat így egy „vétlen” festményből hamis műalkotás. Ez a veszély fenyegeti az alig ismert Erdős Imre Pál korai műveit, amelyek Molnár C. Pál 1930 körül született képeinek szinte ikertestvéreiként hatnak. A tévedés alapját a kezdőbetűkből alakított szignók hasonlósága, valamint a két alkotó szín- és formavilágának feltűnő rokonsága eredményezheti - a fiatal festő az akkor már elismert, bár szintén pályája elején járó művész tanítványaként néhány évre szinte mestere imitátorává vált. Nem ritka jelenség, hogy ily módon oldódik fel egyegy figyelemre méltó oeuvre korai szakasza a mintaadó példakép életművében, hogy később búsongva szembesülhessünk egy-egy izgalmas kismester legérdekesebb korai korszakának kínzó hiányával.

Az elmúlt évek műkereskedelmének történetéből szerencsére olyan példák is felidézhetők, amikor éppen egy-egy aukció kapcsán sikerült helyesen meghatározni korábban félreattribuált vagy csalárd módon meghamisított, átalakított szignójú művek valódi alkotóját. A Kieselbach Galéria 2001. tavaszi árverésén szerepelt egy festmény, amely a László Károly-gyűjtemény 1996- os műcsarnoki bemutatásán és az ezt kísérő katalógusban még Kmetty János alkotásaként került a közönség elé.7 A néhány évvel később megrendezett aukción viszont már Klie Zoltán neve alatt jelent meg: az aukciósház vezetőjét és szakértőit nem tévesztette meg a festmény szignóját rendkívül ügyesen átalakító egykori hamisító, és idővel nem „csupán” stíluskritikai alapon, de korabeli reprodukciókkal is sikerült egyértelműen bizonyítani az új attribúció helyességét.8

A XX. századi magyar műkereskedelem történetében minden bizonnyal a Teniszező társaság című kép esete adja a legszebb példát arra a kivételes alkalomra, amikor a hamis szignóval operáló csaló a saját csapdájába zuhan. Az eredetileg jelzetlen művet a könnyebb eladás reményében a 2000-es évek elején akkori tulajdonosai hamis Gulácsy-szignóval látták el. Ily módon a csalóknak sikerült is vevőt találniuk egy korábban pazar, de akkor már romjaiban heverő, csalások sorozatával gáládul kifosztott gyűjtemény bizonytalan ítéletű, aggastyánkorú

58