Bendzsel Miklós - Emőd Péter - Kármán Gabriella (szerk.): Műtárgyhamisítás magyar szemmel - Ocsút a búzától (Budapest, 2019)
I. A műtárgyhamisítás szakmai szemmel - Molnos Péter: H, mint hamis
a festménnyel egy időben, hanem jóval utána készült. Persze ez a vizsgálati módszer is átverhető, ám a kémiai és hőtechnikai alapú - a hajfesték alkalmazásától a boltban megvásárolható anti- UV-spray-n keresztül a kemencében való sütésig ívelő - receptek ismertetésétől a terjedelem kínzó korlátái miatt most eltekintek. Az átszignált művek leleplezését nagyban nehezíti, hogy efféle átalakításokat nem egy esetben már a meghamisított művész korában vagy röviddel a halála után megejtettek. A művelet alapfeltétele természetesen a hasonló stílus és az azonos motívumkincs. A mestertanítvány kapcsolat, a közös művészideál hatása vagy egyszerűen csak a festőtárs lenyűgöző, megkívánt modorának időszakos átvétele eredményezheti, hogy néhány művész stílusa, alkotásaik külső jellegzetességei az életművek bizonyos periódusaiban igen közel kerülnek egymáshoz. A hamisítók ezt a hasonlóságot használják ki. így lehet - egy apró átalakítás után - Fáy Dezső képéből a vele éveken át közösen dolgozó, s több esetben is együtt kiállító Gulácsy Lajos műve, Katona Nándoréból és Szepesi Kuszka Jenőéből Mednyánszkyé, s így tűnt el a kevesek által ismert László László életműve, hogy gazdagítsa az amúgy sem a tömörségéről nevezetes Scheiber Hugó-oeuvre-t.2 Volt néhány nagy átváltozóművész is, mint a neves festőbarátainál szerényebb képességű, viszont annál befolyásolhatóbb Bánk Ernő, aki hol Kádár Béla, hol a mellette dolgozó Patkó Károly és Aba-Novák stílusát utánozta, vagy az erősen induló, de idővel Szőnyi, Bernáth s főleg B erény Róbert elementáris hatása alá kerülő Pohárnok Zoltán, akinek művei - immár hamis szignóval - számos neves műtörténész szerint már az 1963-as Berényemlékkiállításra is beszivárogtak. A sort persze hosszan folytathatjuk: a Munkácsy- vagy Benczúr-tanítványok művei gyakran váltak mesterük alkotásaivá, nem beszélve arról, ahogy id. Markó Károly gyerekei - a hamisítók közreműködésével - számos alkalommal szó szerint apjuk nyomdokaiba léptek. Esetükben a vezetéknév azonossága is beindíthatta a csalárd szándékkal megáldott hamisító fantáziáját, hiszen elég volt csupán a szignó egy részletét, netán mindössze egyetlen betűt megváltoztatni ahhoz, hogy milliókkal növekedjen az izgatott gyűjtőnek felkínált portéka eladási ára. Az utókor számára a legsúlyosabb problémát az azonos nevű gyermek művészi ambíciói jelentik. A bohém természetéről és könnyű kezéről egyaránt nevezetes ifjabb Kernstok Károly kicsit talán túlságosan is graciőz tusrajzai nemegyszer állították nehezen megoldható kihívás elé a művészettörténészeket: kettejük monogrammal jelzett munkái között különbséget tenni embert, szemet próbáló feladat.3 A nevek hasonlósága sokszor művészettörténészeket is becsapott: a szinte ismeretlenül eltűnt S. Szőnyi Lajos (mellesleg remek) képének reprodukciója így szerepelhet Szőnyi István neve alatt Pogány Ö. Gábor már-már klasszikussá érő összefoglalásában, A magyar festészet forradalmáraiban.4 Itt persze csupán tévedésről, nem pedig hamisításról, a nyereség reményében elkövetett megtévesztésről beszélhetünk, ellentétben annak a szerény képességű fogarasi festőnek közszájon forgó esetével, aki 1926-ban kiállítással egybekötött vásárt rendezett Aradon. E nevezetes tárlaton többek között a nagybányai iskola vezető mesterének, Ferenczy Károlynak az első világháború alatt festett vázlatait kínálták eladásra. A csalás a szakértők számára egyértelmű volt, de a „hamisítót” nem tudták elítélni: Ferenczy Károly volt a „becsületes” neve, s így nem tilthatták meg, hogy az általa festett képeken szabadon használja szignatúráját.5 57
