Bendzsel Miklós - Emőd Péter - Kármán Gabriella (szerk.): Műtárgyhamisítás magyar szemmel - Ocsút a búzától (Budapest, 2019)
II. A műtárgyhamisítás elleni fellépés intézményes eszközei - Kármán Gabriella: A büntetőjog eszközei a műtárgyhamisítás ellen, az igazságszolgáltatás tükrében
Második jogeset8 Az elkövető műkereskedelemmel foglalkozó vállalkozó volt. A sértettel úgy került kapcsolatba, hogy hirdette magát, régiségeket vásárolna. A sértettől antik berendezési tárgyakat vett, majd ezt követően kapcsolatban maradtak. A sértett gyűjtő volt, értett a műtárgyakhoz. Az elkövető felajánlotta, hogy a sértett képei helyett hoz neki értékesebbeket. A sértett megbízott az elkövetőben, így csereügylet jött létre köztük, amelyet vételi jegyek is igazolnak. A vételi jegyek szerint a vádlott a csere során elvitt a sértettől öt eredeti festményt és hozott helyette öt neves festőktől származónak tűnő, jelzéssel ellátott, de - a szakértő szerint - kifejezetten hamisítási szándékkal készített, gyenge minőségű, forgalmi értéket nem képviselő művet. A sértett a csere során nem, később azonban felismerte szakértő segítségével, hogy a neki átadott képek hamisítványok. A vádlottól visszakérte az eredeti festményeket, de akkorra a vádlott a képeket már értékesítette. A vádlott a nyomozás során azt állította, hogy mondta a sértett kérdésére, hogy a képei (többek között Rippl-Rónaitól) nem eredetiek. Ennek ellenére a sértett szerette volna megnézni őket, és mivel tetszettek neki a képek, cserét ajánlott fel. A bíróság a bizonyítékokat egyenként és összességükben értékelve nem fogadta el a vádlott védekezését: cáfolta azt a sértett és gondozójának vallomása, és önmagában sem volt következetes. A bíróság valószínűtlennek tartotta azt, hogy a sértett saját eredeti képeit hamisítványokra szerette volna cserélni. A sértett ugyanis hozzáértőnek minősült: gyűjtő volt, szakértőkhöz fordult, védetté nyilvánított képet. A bíróság a vádlottat bűnösnek mondta ki csalás bűntettében. A másodfokú bíróság szerint a vádlott bűnösségére levont következtetés okszerű, a minősítés törvényes volt.9 Harmadik jogeset Volt olyan eset, amelyben nem sikerült cáfolni a gyanúsított védekezését, miszerint az általa értékesített képeket örökölte és eredetinek hitte, annak ellenére sem, hogy bizonyíthatóan több esetben is megtévesztette a vevőt: • Az első sértettnek azt állította, hogy egy neves szakértő látta a képeket, azokat eredetinek fogadta el, és hamarosan hozza a véleményt. Ez nem történt meg. • A második sértettnek úgy adott el képet, hogy elhallgatta, egy galéria azért adta vissza azt, mert kételye merült fel az eredetiséget illetően. A gyanúsított terhére tehát több esetben is megállapítható volt a megtévesztés mint a csalás tényállási eleme. „Ha azonban a képek eredetiek lettek volna, akkor a vevőket nem érte volna kár, így a megtévesztés és a kár között nem mutatható ki okozati összefüggés” - így szólt az indokolás. Az azonban nem volt bizonyítható, hogy a gyanúsított tudott volna a képek hamisságáról, így nem volt bizonyítható a jogtalan haszonszerzési célzat és az sem, hogy szándéka a megtévesztéssel a károkozásra is kiterjedt. „Csak az állítható, hogy különböző - nem mindig tisztességes - üzleti fogásokat alkalmazott a képek biztosabb, jobb eladhatósága érdekében.” Az ügyész a gyanúsítottakkal szemben a csalás bűntette miatt induló nyomozást az akkor 184
