Bendzsel Miklós - Emőd Péter - Kármán Gabriella (szerk.): Műtárgyhamisítás magyar szemmel - Ocsút a búzától (Budapest, 2019)
II. A műtárgyhamisítás elleni fellépés intézményes eszközei - Kármán Gabriella: A büntetőjog eszközei a műtárgyhamisítás ellen, az igazságszolgáltatás tükrében
A BÜNTETŐJOGI ESZKÖZRENDSZER LEHETŐSÉGEI A KULTURÁLIS JAVAK VÉDELMÉBEN A műtárgyak védelmét széles körű jogi eszközrendszer látja el: a kulturális örökségvédelmi, a szerzői jogi és a szakmai szabályozás. A műtárgyak mint művészeti alkotások a jogi szabályozásban a kulturális javak fogalmi körében szerepelnek.1 Bár egyetértünk azzal a gyakran felvetődő állásponttal, hogy elsődlegesen a műtárgyak kezelésével kapcsolatos közigazgatási szabályozásnak kell működőképesnek lennie, a büntetőjognak ebben a tárgykörben ultima ratio szerepe van; azt gondoljuk, hogy a veszélyeztetett érték és a károk volumene miatt a műtárgyhamisítás problémaköre eléri a társadalomra veszélyesség azon fokát, hogy a büntetőjognak is hatékony megoldásokkal kell rendelkeznie. Ezek mellett fontos megjegyezni, hogy a hamisításból és a hamisítványok értékesítéséből származó bevétel egyúttal további bűncselekmények elkövetéséhez is forrásokat nyújt, gyakran szervezett bűnelkövetési forma keretében. A németországi Bundeskriminalamt becslése szerint a hamis műtárgyakkal folytatott kereskedelem az 1990-es évek elejétől a második legnagyobb illegális piac a kábítószer-kereskedelem mögött.2 A büntetőjog feladata a tankönyv szerint a társadalom - az emberek együttélésének - védelme, az alapértékeken keresztül biztosított társadalmi rend védelme a társadalomra veszélyes cselekményekkel szemben.3 Ennek érdekében a jogrend magatartási szabályokat (normákat) ír elő, többnyire tilalmak és parancsok formájában. A büntetőjogi normák érvényesülését az állam szükség esetén kényszer igénybevételével és büntetés kilátásba helyezésével biztosítja. A büntetőjognak a represszív (tiltó, szankcionáló) jellege mellett preventív (megelőző) feladata és hatása is van. A büntetőjog szerepét illetően ki kell emelni: „a büntetőjog nem mindenütt avatkozhat be, ahol a társadalmi élet zavara lép fel, hanem a társadalmi rend alapértékeinek védelmére kell korlátozódnia. A büntetőjognak az a feladata, hogy ezeket az alapértékeket védje és oltalmazza. [... ] Döntő kérdés, mely értékek, érdekek olyan súlyúak és jelentőségűek, hogy büntetőjogi védelmet igényelnek. Erre választ adhat az Alkotmány értékrendje, amelynek élén az alapvető, az elidegeníthetetlen emberi jogok állnak. Ennek megfelelően ilyen elementáris fontosságú értékek, »életjavak« közé tartozik például az emberi élet, a testi épség, a személyes cselekvési és mozgásszabadság, a tulajdon, a közlekedés biztonsága. Ezek az értékek a jogrend védelmi körébe való felvétellel - büntetőjogi kifejezéssel - jogi tárgyak lesznek. Természetesen nem csupán az egyes személyek elemi érdekei szorulnak büntetőjogi védelemre, hanem a társadalom, a közösség alapvető érdekei is. Több ország büntetőjogában uralkodó nézet a büntetőjog feladatát a jogi tárgynak a sértéstől vagy veszélyeztetéstől való védelmében látja.”4 A jogalkotó határozza meg azokat a cselekményeket, magatartásokat, amelyek bűncselekménynek minősülnek. Ezeket a büntetőjogi tényállásokat a büntető törvénykönyv (a továbbiakban: Btk.) tartalmazza. A kulturális javak büntetőjogi védelmének alapja a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény preambulumának megfelelően a következő: „kulturális örökségünk hazánk múltjának és jelenének pótolhatatlan, egyedi és meg nem újítható forrása, a nemzeti és az egyetemes kultúra elválaszthatatlan összetevője”, ennek érdekében törvény rendelkezik 174
