Bendzsel Miklós - Emőd Péter - Kármán Gabriella (szerk.): Műtárgyhamisítás magyar szemmel - Ocsút a búzától (Budapest, 2019)
II. A műtárgyhamisítás elleni fellépés intézményes eszközei - Kiss Zoltán Károly: A műgyűjtés és a műkereskedelem jogi szabályrendszere
A szakvélemény egyértelművé tette, hogy amikor egy meglévő szerzői jogi szempontból védett eredeti mű forgalomba hozatali célú engedély nélküli lemásolása, az eredeti szerző nevével ellátása, és a forgalmazása egy rosszul sikerült hamisítvánnyal történik, ezzel a már említett vagyoni jogok (többszörözés, terjesztés joga) mellett sérül a szerző személyéhez fűződő joga is: a mű egységének védelme. Szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértése akkor állapítható meg, ha a jogsértést haszonszerzés végett vagy vagyoni hátrányt okozva követik el (értékesítési szándékkal történő másolatkészítéssel már megvalósul a haszonszerzési célzat). Fontos hangsúlyozni, hogy a forgalomba hozatali céllal másoló személy és a terjesztésben tudatosan részt vevők ugyancsak megvalósítják a bűncselekményi tényállást, amennyiben bizonyítható, hogy cselekményüket jogtalan haszonszerzés motiválta. Egy ismertté vált esetben a hamisítónak vallomása szerint nem volt tudomása arról, hogy a képet eredetiként akarták értékesíteni. Ez a védekezés nem igazán életszerű és nehezen is hihető, de ha az ellenkezőjét az ügy nyomozati szakában nem sikerül bizonyítani, akkor a hamis festmény készítője jó eséllyel elkerülheti a felelősségre vonást. Feltétel végül az is, hogy a jogsértést a védelmi időn belül kövessék el. Nem védett mű esetében más bűncselekmény, leginkább csalás valósulhat meg. A csalás tényállási eleme - a jogtalan haszonszerzés mellett - más személy tévedésbe ejtése, vagy tévedésben tartása, és ezzel vagyoni kár okozása. A csalás kompiláció esetén is megvalósulhat a szerző életművének, jó hírének, azaz személyiségi jogainak sérelme mellett. Ennek bizonyítása viszont szintén nehézségekbe ütközik, és viszonylag ritkán fordul elő, hogy egy alkotó erre hivatkozással tegyen feljelentést egy epigon ellen, vállalva a bizonyítás nehézségét, kockázatát és az esetleges kudarca miatti megszégyenülést is. Az értékesítési szándék nélkül, saját kezűleg, magáncélra történő engedély nélküli másolás nem bűncselekmény és nem jogsértő, ez a szabad felhasználás körébe tartozik. ÖSSZEGZÉS Jelen írás főbb vonalaiban áttekintette a magyarországi műkereskedelemre és a műgyűjtésre, illetve a képzőművészeti piac három nélkülözhetetlen szereplőjére (alkotó, műkereskedő, műgyűjtő) vonatkozó legfontosabb jogszabályi előírásokat. Ez a pillanatfelvétel is rávilágított arra, hogy amíg egyes területekre (szerzői jog, örökségvédelem) a viszonylagos túlszabályozottság jellemző, addig máshol - a szakmai önszerveződés és önszabályozás jelentős eredményeit nem vitatva - joghézagok mutatkoznak. Szabályozatlan és ellenőrizetlen terepen zajlik az online műkereskedelem, nincs kötelező eredetvizsgálat és adatszolgáltatás, nincsen a szektornak felügyeleti szerve, amely őrködne a szabályok betartása felett, és még folytathatnánk a felsorolást. Összességében megoldásra vár a műkereskedői szakmagyakorlás alapvető szabályainak (ideértve elsősorban a műkereskedők speciális jogosultságait és kötelezettségeit) lefektetése, továbbá a műtárgyhamisítás önálló törvényi tényállásának kidolgozása és büntető törvénykönyvbe emelése. Törvényhozói szándékra és akaratra lenne szükség a társaságiadóalanyok kortárs műtárgyvásárlási adókedvezményének visszaállításához is. Nem kétséges, hogy a magyar műtárgypiac elhanyagolható a nemzetközi piac mérete mellett.45 Ettől függetlenül a szakma egészének és az állami döntéshozóknak is ideje lenne 159
