Bendzsel Miklós - Emőd Péter - Kármán Gabriella (szerk.): Műtárgyhamisítás magyar szemmel - Ocsút a búzától (Budapest, 2019)
II. A műtárgyhamisítás elleni fellépés intézményes eszközei - Kiss Zoltán Károly: A műgyűjtés és a műkereskedelem jogi szabályrendszere
majd mindezek betetőzéseként alakult ki a legsikeresebb hamisítók elismerése, műveik piaci beárazása és gyűjtése.39 A műtárgyhamisítás történetének e rövid bemutatása segít rávilágítani arra, hogy nem egyszerű jogi kategóriákkal és eszközökkel meghatározni magát a jelenséget, és nem könnyű hatékonyan fellépni ellene, miközben a műtárgyhamisítás által okozott kár az értéklánc valamennyi szintjén és szereplőjénél jelentkezik. A hamis tárgy jóhiszemű tulajdonosa mellett kár éri a műtárgyat értékesítő galériát (aukciósházat), mivel ilyen esetekben általában vissza kell téríteni a vevőnek a vételárat. Közvetetten az is kárnak tekinthető, hogy a hamisításoktól való félelem miatt számos műalkotás be sem kerül a műkereskedelembe, mert a galériák elutasítják őket. A gyűjtők részéről pedig erősödhet a bizalmatlanság: vásárlási kedvük csökkenése visszaveti a műkereskedelem forgalmát, aminek az adóbevételek elmaradása révén költségvetési vonzatai is vannak. A vagyoni kár mellett számottevő az alkotót, illetve a kulturális örökséget érő eszmei kár is.40 A hamisítás tilalmát az örökségvédelmi törvény közvetlenül (ugyanakkor e törvény tárgyi hatályából következően csak a védett műalkotásokra vonatkozóan)41, míg az Szjt. közvetetten (a szerzői jog megsértése esetén a jogsértővel szembeni igényérvényesítés szabályaiból levezethetően) mondja ki. Fontos jelezni ugyanakkor, hogy az örökségvédelmi törvényben deklarált tiltó szabályhoz semmiféle direkt szankciórendszer nem kapcsolódik, míg az Szjt. a szerző jogainak megsértése esetén alkalmazható általános polgári jogi jogkövetkezményekről rendelkezik, büntetőjogi eszközökről nem szól. A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvényben (Btk.) - hasonlóan több jelentős kontinentális, így például a német büntető törvénykönyvhöz - nem szerepel önálló tényállásként a kulturális javak, illetve e halmazon belül a műalkotások hamisítása. Magyarországon jelenleg csalás, valamint szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértése miatt lehet fellépni a hamisítóval szemben.42 Ez az alulszabályozottság - beleértve az alacsonyabb szintű szakmavédelmi szabályok és megfelelő etikai normák hiányát is - részben magyarázat lehet az ismertté vált és jogerős ítélettel zárult ügyek alacsony számára.43 Másfelől azonban nem könnyű annak megítélése, hogy egy körültekintően definiált önálló törvényi tényállás gyakorolna-e ösztönző(bb) hatást a jogalkalmazásra, vagy ez inkább a piac „öntisztulásától” és az egyre professzionálisabb szakértői munkától várható. A fogalmak tisztázásában, illetve a képhamisítás és hamisítványokkal kereskedés jogi megítélésében mérföldkőnek számított a Szerzői Jogi Szakértő Testület SZJSZT-10/2006. számú szakvéleménye.44 Szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértésének vétsége valósul meg minden olyan esetben, amikor a) a festmény olyan másolat, amelyet a szerző engedélye nélkül egy meglévő eredeti műről készítettek; b) azt az eredeti mű szerzőjének nevével látták el; c) a másolat forgalmazási céllal készült, vagy azt szándékosan vagy gondatlanságból eredetiként forgalomba hozták; d) az eredeti mű szerzője még él vagy a halálának évét követő év január l-jétől számítva még nem telt el hetven év (védelmi idő). 158
