Bendzsel Miklós - Emőd Péter - Kármán Gabriella (szerk.): Műtárgyhamisítás magyar szemmel - Ocsút a búzától (Budapest, 2019)
II. A műtárgyhamisítás elleni fellépés intézményes eszközei - Kiss Zoltán Károly: A műgyűjtés és a műkereskedelem jogi szabályrendszere
az általa kevésbé kvalitásosnak gondolt művét nem látja el kézjegyével. Egy irodalmi mű esetében általában nem is fordul elő, hogy az ilyen okból visszatartott művek a szerző (vagy jogutódja) engedélye nélkül napvilágot lássanak, míg műalkotásoknál sokkal egyszerűbben a műkereskedelmi piacra kerülhet egy szignó nélküli festmény, szobor vagy grafika. A szerzői jog nem tudja igazán kezelni ezeket a helyzeteket, és a polgári jog területén is legfeljebb azt lehet rögzíteni, hogy a szerző végintézkedéssel rendezheti a szignó nélküli műveinek jövőbeni sorsát.27 Műalkotások kiállítása esetén a szerző nevét szintén fel kell tüntetni. Természetesen a szerző ebben az esetben is élhet azzal a jogával, hogy a kiállításhoz ugyan hozzájárul, de megtiltja nevének képfeliraton és katalógusban való megjelenítését. Ugyancsak érdekes kérdéseket vet fel a mű egységének védelme (az alkotás integritásához való jog) műalkotások esetében. Az Szjt. itt csak az építészeti művekre vonatkozóan állapít meg külön szabályt28, miközben a képzőművészetben is gyakran találkozhatunk olyan esetekkel, amikor nem egyértelmű annak megítélése, hogy a műbe történő illetéktelen beavatkozás (például egy festmény megváltoztatása átfestéssel) csupán a szerző személyhez fűződő jogát sérti, vagy vagyoni jogait is érinti (leginkább az átdolgozás jogát). Nyilvánvalónak tűnik, hogy ezeket az eseteket egyenként kell megítélni, és nem fűzhetők fel egyetlen fő szabályra sem. A modern képzőművészetben (főként a neoavantgárd irányzatoknál) ugyanis gyakori az úgynevezett átírás, a másolás. Ezekben az esetekben elvárás (sőt kötelező) lenne az eredeti szerző nevének és a másolt mű címének feltüntetése, viszont a gyakorlatban erre ritkán (leginkább az új mű címében) kerül sor. Az is tény, hogy az ilyen ügyekből fakadó viták elvétve jutnak el bírósági tárgyalóteremig.29 A személyhez fűződő jogokkal megegyezően, a szerzőt a mű keletkezésétől fogva megillető vagyoni jogok jelentik a szerző kizárólagos jogát műve anyagi és nem anyagi formában történő bármilyen felhasználására és a felhasználás engedélyezésére. Az Szjt. a mű egészére vagy valamely azonosítható részére tekinti irányadónak ezt a szabályt, miközben a műalkotások esetében nem kifejezetten értelmezhető és kezelhető a műrészlet. A műkereskedelemben a mű egészének tulajdonátruházása történik meg, amiből az is következik, hogy a törvényben részletezett engedélyezési jogok közül az anyagi formát öltő terjesztés joga30 a leginkább meghatározó vagy kizárólag előforduló. Továbbmenve, a többszörözés engedélyezésének joga szinte fogalmilag kizárt műalkotások esetében, hiszen a mű rögzítésével és arról másolatok készítésével az alkotás egyedisége, megismételhetetlensége sérülne. Kivétel ez alól is létezik, ugyanis egyes műfajoknál - lásd például kisplasztika, rézkarc - ismert és megengedett a művész vagy a művészeti műhely által szignált, korlátozott számú és számozott példányban készített másolat. A nyilvános előadás, de sokkal inkább a nyilvánossághoz közvetítés a művek nem anyagi formában történő felhasználásának legelterjedtebb, a kulturális piacon a legnagyobb bevétellel kecsegtető és technikai lehetőségeket jelentő módja. Műalkotások esetében ugyanakkor nem játszanak meghatározó szerepet, legfeljebb akkor, amikor filmalkotásokban, audiovizuális művekben - akár célzottan (például egyes alkotókat vagy műveket kiemelve), akár háttérként - kerül sor bemutatásukra, megjelenítésükre. Ezeket a felhasználásokat azonban Magyarországon nem a szerzők engedélyezik közvetlenül, hanem a képző-, ipar- és fotóművészeti alkotásokra vonatkozó szerzői jogok közös kezelését végző HUNGART Vizuális Művészek közös Jogkezelő 154
