Tószegi Zsuzsanna (szerk.): Egy hivatás 120 éve – a Magyar Királyi Szabadalmi Hivataltól a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivataláig (Budapest, 2016)
2. fejezet. Papp László: A szabadalmi hatósági funkciók alakváltozásai és eljárásrendje, 1896-1949
EGY HIVATÁS 120 ÉVE A Szabadalmi Bíróság elnökei (1920-1949) Pompéry Elemér (1922-1928) Schilling Zoltán (1928-1942) Kőrös László (1942-1949) A Szabadalmi Felsőbíróság elnöke (1920-1928) Schuster Rudolf (1920-1928) Az új törvény a bírói és bejelentési osztály kapcsolatában egy érdekes rendelkezést tartalmazott, ugyanis kimondta, hogy a bejelentési osztály határozataival szemben a bírói osztályhoz lehet fordulni, ahol a hivatal elnökének vagy alelnökének vezetése alatt egy két jogi és három műszaki képesítésű tagból álló, öttagú tanács fog dönteni. A tanács összetétele korábban fordított arányú volt: három jogi és két műszaki tagból tevődött össze. A változtatás lényege: a fellebbviteli fórumon a műszaki tudás dominált, amely jó döntésnek bizonyult. Mivel a bírói osztály elé került másodfokú ügyek kizárólag műszaki kérdéseket tartalmaztak, mindez az ügyintézést is meggyorsította. A TALÁLMÁNYI SZAHAhALMAKRÓL SZÓLÓ TÖRVÉNYJAVASLAT ELŐADÓI TERVIJEIÉ tó ENNEK INDOKOLÁSA A KnRSKimEfjmCGYI 51 KIK, MINISTER I li MHUHISÍÍ^HIH. KÊH/JTETTK 1)« SCHUSTER RUDOLF A M. KI» WAÖKK KkAtMA A KKKKsKKiiKLRMFHW M KIK. MíNISTHRIIM A hivatalon belül a másik nagy szervezeti kérdés a - szakirodalom által kültagnak nevezett - nem állandó bírák jogállása volt. A kültagok megbízatása öt évre szólt, és őket nem az uralkodó, hanem a kereskedelemügyi miniszter nevezte ki. A hivatal működésének első néhány évét követően a kültag intézménye háttérbe szorult, végül a módosított szabadalmi törvény (az 1920. évi XXXV. törvénycikk) meg is szüntette. Mára már nyilvánvaló, hogy ez az intézmény a hivatal működésével szemben támasztott szakmai követelményeknek nem felelhetett meg. A hivatal különbírósági jellegének megerősítése során a Szabadalmi Tanács működését újra kellett értelmezni. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a törvény eredetileg olyan szerepet szánt a Szabadalmi Tanácsnak, amelynek alapján felügyeletet gyakorolt a hivatal felett, és egyúttal másodfokú jogorvoslati fórumként is eljárt. A tanács eredeti felépítése azonban nem bizonyult túl szerencsésnek. A bírói tagokat ugyanis - az elnök kivételével - a Korona területén működő felsőbíróságok tagjai közül Schuster Rudolf egyik fő műve: a hivatal bírósággá való átszervezésének indoklását tartalmazó törvényjavaslat nevezték ki, vagyis a tanács tagjai nem rendelkeztek szabadalmi joggyakorlattal. Ennél is nagyobb problémát jelentett, hogy azt az elméleti és gyakorlati tudást, amelyet a hivatali bírák a bejelentési és bírói osztályokban hosszú évek alatt megszereztek, nem kamatoztathatták a Szabadalmi Tanácsban, hiszen a két fórum közötti átjárhatóság ki volt zárva. így az a sajátos helyzet állt elő, hogy a szabadalomügy terén a hivatal bírái nagyobb tudással és tapasztalattal rendelkeztek, mint az őket felülbíráló tanács tagjai. Mindezen okok hozzájárultak azokhoz a kormányzati törekvésekhez, amelyek a Szabadalmi Tanács megszüntetésére irányultak. Az első fokon a hivatal előtt folyó, majd másodfokon a Szabadalmi Tanács elé kerül ügyekben is olyan sajátos tanácsi formációt kellett alkalmazni, amelyben jogi és műszaki képesítésű tagok egyaránt helyet kaptak. Kérdésként merült föl, hogy a hivatal szervezetében A Szabadalmi Bíróság elnökei A Szabadalmi Bíróság elnökei
