Tószegi Zsuzsanna (szerk.): Egy hivatás 120 éve – a Magyar Királyi Szabadalmi Hivataltól a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivataláig (Budapest, 2016)
2. fejezet. Papp László: A szabadalmi hatósági funkciók alakváltozásai és eljárásrendje, 1896-1949
A SZABADALMI HATÓSÁGI FUNKCIÓK ALAKVÁLTOZÁSAI ÉS ELJÁRÁSRENDJE, 1896-1949 alapján - a kereskedelemügyi miniszter határozta meg. Ráadásul a törvény értelmében a szabadalmi hatóságok igazgatási tekintetben a kereskedelemügyi miniszter felügyelete alatt álltak, aki e jogát a Szabadalmi Tanács elnökén keresztül gyakorolta. Az ügyviteli szabályzat 61-62. §-ai értelmében a Szabadalmi Tanács évente legalább egyszer megvizsgálta a Szabadalmi Hivatal ügymenetét, és erről jelentést tett a miniszternek. Mindez joggal veti fel a kérdést: vajon szervezeti értelemben független-e az a szerv, amelynek működését, ügyviteli szabályzatát a kormány határozza meg? E problémák már a hivatal fennállásának tízéves évfordulója alkalmával felszínre kerültek, és a XX. század elején a korabeli szaklapok hasábjain rendszeresen megjelentek. Ebből adódóan a II. világháborúig tartó szervezeti fejlődés a különbírósági jelleg megerősítésére irányult. Ez egyrészt a bírói függetlenség erősítését jelentette, melynek folytán a hivatal bírói tagjainak fegyelmi felelősségét a bírói felelősséghez igazították, másrészt a hivatal belső szervezetét is átalakították. Ez utóbbi a bejelentési és bírói osztály kapcsolatának újraszabályozását és a kültag intézményének eltörlését jelentette. Mindemellett a Szabadalmi Tanács működését és hatásköri feladatait is át kellett gondolni. A törvény szervezetileg nem választotta ketté a bejelentési és bírói osztályt, ezért az elnök évente kétszer beosztotta a tagokat az egyik vagy másik osztályba. Amiatt, hogy a bejelentési és bírói osztályban dolgozók félévente „helyet cseréltek", előfordulhatott, hogy a bírák félévente egymás döntését bírálták felül. Ez kétségtelenül csorbította a pártatlan ítélkezést, és az egységes joggyakorlatnak sem tett jót. Ez utóbbit bizonyítja, hogy a hivatal működésének első pár évében a bírói osztály 70-80%-ban megváltoztatta a bejelentési osztály határozatait. E probléma orvoslására többen azt javasolták, hogy a hivatal valamennyi elsőfokú döntését - legyen az a bírói vagy a bejelentési osztályé - a Szabadalmi Tanács bírálja felül. így tulajdonképpen a bírói osztály fellebbviteli hatáskörét telepítették volna a Szabadalmi Tanácshoz. Ez a javaslat azonban azt a veszélyt rejtette magában, hogy a hivatal két osztályának különállása értelmetlenné vált volna, holott a bejelentési osztály az engedélyezéssel, azaz egy közigazgatási eljárással foglalkozott, míg a bírói osztály elé a peres ügyek kerültek. Az elképzelést azonban - bármennyire logikus volt - elvetették, és csak az 1943. évi törvényjavaslatban került ismét elő. A Szabadalmi Bíróság Könyvtárának ex librise és pecsétje Az osztályok közötti valódi hatásköri változtatást a találmányi szabadalmakról szóló 1895. évi törvény egyes rendelkezéseit módosító 1920. évi XXXV. törvénycikk rendelte el, amely a Szabadalmi Hivatalt Szabadalmi Bírósággá, míg a Szabadalmi Tanácsot Szabadalmi Felsőbírósággá nevezte át. (Miután ez csak névleges változtatás volt, hiszen a hatóságok korábban is bíróságként működtek, így a tanulmányban továbbra is a hivatal megnevezést használjuk.) 91
