Tószegi Zsuzsanna (szerk.): Egy hivatás 120 éve – a Magyar Királyi Szabadalmi Hivataltól a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivataláig (Budapest, 2016)
1. fejezet. Estók János: Úton a modern Magyarország felé
ÚTON A MODERN MAGYARORSZÁG FELÉ a fázisváltót a Ganz-gyár gépészmérnöke, Bláthy Ottó Titusz fejlesztette tovább. A Ganz-gyárban előállított fázisváltós Kandó-mozdony 1932-ben indult útnak. A Budapest és Hegyeshalom között kiépített 50 periódusú, egyfázisú villamos vontatási rendszer jóval megelőzte a világot. Mindez azért is fontos volt, mert később az újfajta egyenirányítós, félvezető technikát alkalmazó mozdonyok munkába állásához sem kellett a hálózatot átalakítani. Jendrassik György 1927-ben olyan kis teljesítményű, kiváló hatásfokkal működő dízelmotort szerkesztett, amely ebben a kategóriában a benzinmotornak is méltó versenytársa volt. A Ganz-Jendrassik-féle dízelmotor felhasználható volt stabil motorként, illetve vasúti járművek és hajók motorjaként is; sokoldalúsága, korszerűsége miatt az egész világon elterjedt. A MÁV 1934-ben állította üzembe Árpád nevű sínautóbuszait. Ezek a korszerű járművek áramvonalas kiépítésüknek és hathengeres Ganz-Jendrassik-motorjuknak köszönhetően 110 kilométer/óra maximális sebességre voltak képesek. AII. világháború után a nem villamosított vonalakon dízelmozdonyok - közöttük a Ganz-MÁVAG gyártmányai - váltották fel a gőzösöket. A Ganz-MÁVAG szilíciumegyenirányítós, majd később a feszültséget s ezáltal a sebességet mozgó alkatrész nélkül szabályozni képes tirisztoros villamos mozdonyokat is gyártott. A fiumei tengeri kikötő elvesztése miatt a Horthy-korszakban sürgető lett a Dunán keresztül a világpiacra történő kijutás műszaki feltételeinek a megteremtése. A magyar hajógyártás kimagasló sikere volt a kis merülésű folyami-tengeri hajók kifejlesztése. A Ganz-Danubius-hajógyár új Duna-tengerjáró hajótípusának első tagját, a Budapest hajót 1934-ben bocsátották vízre. A Scharbert Gyula tervezte, Ganz-Jendrassik-dízelmotorral fölszerelt, 500 tonna hordképességű hajó első útja a Közel-Keletre vezetett. A Ganz-Danubius-hajógyárban később 1200 tonna teherbírású, a rakodást könnyítő darukkal fölszerelt, Duna-tengeri áruszállító hajók épültek. Az áruforgalmi viszonylatok megváltozása miatt az 1960-as években a mélytengeri hajózás került előtérbe: Budapesten és külföldön épültek tengeri hajók. A magyar tengerhajózás az 1990-es években válságba került, majd a tengerjáró hajók eladásával véget ért. Az ezredforduló után a magyar hajógyártás megszűnt, a folyamhajózás hajóállománya elöregedett. A haditechnikai fejlesztések nemcsak az adott ország védelmi képessége, illetve a fejlett haditechnika teremtette exportbevétel szempontjából fontosak, hanem azért is, mert a katonai területen elért kutatási eredmények békés célú felhasználása javíthatja a polgári élet minőségét. Juhász István a légvédelmi lőelemképzőhöz kötődő találmányaival vívott ki nemzetközi tekintélyt. Gyárában, a Gamma Művekben ezernél is több, a légvédelmi tüzérségi lövegek célra irányítását szolgáló automatikus berendezést készítettek, illetve értékesítettek Európa-szerte és a Távol-Keleten. Az 1930-as években világszínvonalú Gamma-Juhász légvédelmi lőelemképző alkalmazhatóságának később a repülőgépek sebességének és repülési magasságának növekedése szabott határt. Ganz gyártmányú, Árpád sorozatú sínautóbusz 1937-ben 51
