Tószegi Zsuzsanna (szerk.): Egy hivatás 120 éve – a Magyar Királyi Szabadalmi Hivataltól a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivataláig (Budapest, 2016)
1. fejezet. Estók János: Úton a modern Magyarország felé
EGY HIVATÁS 120 ÉVE A modern orvosi diagnosztika és terápia korszerű technikai színvonalat képviselő műszereket kíván. Grossmann Gusztáv az 1930-as években Németországban alkotta meg azt az elméletet, amelynek alapján elkészült a világ első rétegfölvevő röntgenkészüléke, a Tomograph. A tomográfiái az emberi test egy kiválasztott szelvényéről lehet árnyékmentes képet készíteni. A sebészet területén Petz Aladár fejlesztette tovább Hültl Hümér találmányát, a gyomorvarró gépet. A világszerte ma is használt gép felgyorsította a gyomorcsonkolás műtéti eljárását: ezt a megoldási elvet követik az egyéb sebészeti varrógépek. A laparoszkópos operációk technikai feltételei az 1980-as években teremtődtek meg. A testüregekbe bejuttatott vizsgálóműszerek, az endoszkópok képtovábbító száloptikai kötegelnek gyártási eljárását hazánkban a Magyar Optikai Művek szakemberei dolgozták ki. A radioaktív nyomjelzési technika terén a budapesti Tudományegyetem volt fizikaprofesszora, Hevesy György és tudóstársa, Friedrich Paneth dolgozta ki 1913-ban Bécsben azt a radioaktív izotópos eljárást, amelyet később kémiai Nobel-díjjal ismertek el. A HAFNIUM FELFEDEZŐJE, HEVESY GYÖRGY A Pécsi Tudományegyetem Tudásközpontjának pirogránit díszburkolata A Koppenhágába települt Hevesy György (1885-1966) 1923-ban - a holland Dirk Costerrel közösen - fölfedezte a 72-es számú kémiai elemet, amelyet a város latin neve után hafniumnak neveztek el. Hevesy az orvosi, élettani vizsgálatok terén kidolgozta a radioaktív nyomjelzést, amely az izotópok diagnosztikai alkalmazása terén elfogadott módszer lett. A vizsgálandó anyaghoz hozzáadott sugárzó izotópok mozgását követni lehet akár az élő szervezetben is. Hevesy György munkásságát 1944-ben kémiai Nobel-díjjal jutalmazták. (E. J.) Az ipari tevékenység és a tudományos kutatás összehangolásának korai példája a Műegyetem professzorának, Wartha Vincének és Zsolnay Vilmosnak az együttműködése, amelynek eredményeként született meg 1877 végén a pirogránit és az úgynevezett eozinmáz. A szecessziós stílusú iparművészeti alkotások, különösen a Zsolnay-féle fémes fényű eozinmázas zöld, arany, lila vagy más színben játszó kerámiák a világkiállítások szenzációi lettek. A pécsi Zsolnay-gyár épületkerámiái - a pirogránit- (fagyálló kerámia) technika - egyedülálló díszítő megoldásokat tettek lehetővé. A kísérleti fizikusok közül kiemelkedett Jedlik Ányos, a pesti egyetem tanára, aki a világon elsőként írta le a dinamóelektromosság elvét, és 1859-1861-ben - Siemens és Wheatstone előtt - kísérleti szemléltetőeszközül szolgáló (de nem szabadalmaztatott) egyenáramú dinamót, „egysarki villámindítót' szerkesztett. Jedlik évtizedeken át foglalkozott az elektromágneses kölcsönhatás alapján működő forgókészülékkel: ennek eredményeként elektromotorral működő villamoskocsimodellt épített. 44
