Tószegi Zsuzsanna (szerk.): Egy hivatás 120 éve – a Magyar Királyi Szabadalmi Hivataltól a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivataláig (Budapest, 2016)
1. fejezet. Estók János: Úton a modern Magyarország felé
EGY HIVATÁS 120 ÉVE IPARFEJLŐDÉS, TUDOMÁNYOS ÉS TECHNIKAI HALADÁS Magyarországon az 1840-es, 1850-es években fosztották meg kiváltságaitól az ipart és a kereskedelmet béklyóba verő céhrendszert. 1840-ben engedélyezték a szabad gyáralapítást, majd 1848-ban biztosították a szabad iparűzést, és végül 1859-ben eltörölték a céhek megmaradt előjogait. A „boldog békeidők" korában a magyarországi iparfejlődés számszerű eredményei -Németországgal, Ausztriával vagy Csehországgal összevetve - szerénységre intenek. Kétségtelen, hogy a hazai gyáripar és városiasodás nem tudta a mezőgazdaságból megélni nem tudó falusi tömegeket teljes egészében „felszívni". A megtett út azonban a XXL századból visszatekintve is tiszteletre, sok esetben követésre méltó. Jó példa erre: a Széchenyi István fölkarolta Pesti Hengermalomba a svájci malomgépek beépítéséhez hozzáértő külföldi szakmunkásokat kellett hívni, a gőzgépet pedig Ausztriából kellett hozatni. Az 1840-es években szembe kellett nézni azzal a ténnyel is, hogy a hazai ipar A Pesti Hengermalom társaság telepe 1889-ben A Margit híd a budai hídfő felől, 1900 nem rendelkezik a nagymalom igényelte gépi és egyéb berendezések előállításához szükséges fölszereltséggel, gyártási kapacitással. Ezt belátva hoztak létre a Hengermalom telephelyén vasöntödét. Az üzem vezetője a később önállósuló Abraham Ganz (Ganz Ábrahám) lett. A malom által igényelt szállítási infrastruktúra elmaradottságát pedig meggyőzően érzékelteti, hogy üzembe állításakor még állandó kőhíd sem volt Pest és Buda között, s csupán egyetlen gőzvasúti pálya működött a Pest és Vác közötti vonalon. 40
