Tószegi Zsuzsanna (szerk.): Egy hivatás 120 éve – a Magyar Királyi Szabadalmi Hivataltól a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivataláig (Budapest, 2016)
6. fejezet. Tószegi Zsuzsanna: A hivatal élén - az elnökök pályaképei
A HIVATAL ÉLÉN - AZ ELNÖKÖK PÁLYAKÉPEI A KEZDET: A MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI HIVATAL ELNÖKEI (1896-1920) A hivatal első, negyed évszázadot átfogó korszaka alatt az uralkodó bízta meg, és ő hívta vissza az elnököket és az alelnököket, akiknek a vonatkozó törvényi előírásnak megfelelően jogi képzettséggel kellett rendelkezniük. Ferenc József császár már két héttel az intézmény 1896. március elsejei megalapítása előtt kinevezte a hivatal első elnökét, Schmidt Józsefet, ő azonban, miután az országos millenniumi kiállítás igazgatásával volt megbízva, csak e fontos feladata lezárultával, 1897-ben foglalta el hivatalát. Ez idő alatt a hivatalt ténylegesen Wetzel Gyula alelnök irányította, aki nem sokkal később - Schmidt 1898-as távozásával - elnöki pozícióba került. Wetzel négy évig töltötte be a posztot, majd a Szabadalmi Tanács elnökévé nevezték ki. 1902-ben a hivatal elnöki székébe Ballai Lajos került, aki egy évtizeden át - váratlanul bekövetkezett haláláig - komoly nemzetközi sikereket elérve irányította a munkát. A megüresedett pozícióba a hivatalt a kezdetektől hűségesen szolgáló, és addigra már szép kort megélt Galánfi Sándor került, aki viszont hajlott kora miatt csak szűk másfél évig állt az intézmény élén. Galánfit 1914-ben az a Schuster Rudolf váltotta, akinek nagyrészt köszönhető a hivatal szabadalmi bírósággá való átszervezése. Mivel a Szabadalmi Felsőbíróság elnökévé nevezték ki, Schuster mindössze egy évig töltötte be a hivatal elnöki tisztét. A korszak utolsó vezetője Nitsche Győző volt, aki hétévi elnöki idejéből ötöt még szabadalmi hivatali elnökként szolgált, az utolsó kettőt viszont - amely életének is utolsó két éve volt - a Szabadalmi Bíróság néven újjáalakított intézmény élén töltötte. Budapest, Erzsébet körút - itt kapott helyet a Magyar Királyi Szabadalmi Hivatal 1896-ban 227
