Tószegi Zsuzsanna (szerk.): Egy hivatás 120 éve – a Magyar Királyi Szabadalmi Hivataltól a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivataláig (Budapest, 2016)
6. fejezet. Tószegi Zsuzsanna: A hivatal élén - az elnökök pályaképei
EGY HIVATÁS 120 ÉVE SCHMIDT JÓZSEF DR. (1896-1898) 1848. február 14-én született a Fejér megyei Előszálláson, ahol apja kasznárként dolgozott. A székesfehérvári cisztercita főgimnáziumban végezte középiskolai tanulmányait. Az önképzőkörben életre szóló barátságot kötött a későbbi miniszterelnökkel, Wekerle Sándorral és Wetzel Gyulával, aki a szabadalmi hivatal megalakulásakor a helyettese, majd az utódja lett. Schmidt a pesti egyetemen szerzett jogi doktori oklevelet 1872-ben. Egy évvel később ügyvédi irodát nyitott a fővárosban. 1885-től két éven át a gróf Pálffy család jószágigazgatója volt. 1888-ban lépett állami szolgálatba: először titkári rangban a pénzügyminisztériumba került. Wekerle miniszterelnöksége alatt a pénzügyminisztérium elnöki osztályát vezette. 1891-ben miniszteri tanácsosi ranggal a földművelésügyi minisztériumba helyezték át; ez időben a hazai lótenyésztés elismert szaktekintélyének tartották. Innen a Kereskedelemügyi Minisztériumba ment át, ahol 1896-ban megbízták az ezredéves kiállítás igazgatásával, kormánybiztosi rangban. A millenniumi kiállításkor szerzett érdemei elismeréséül megkapta a Ferenc József-rend középkeresztjét a csillaggal. Schmidt József A Ferenc József-rend középkeresztjének csillaga A Szabadalmi Hivatal 1896. évi megalapításakor őt nevezték ki elnöknek, de e hivatalát csak az ezredéves kiállítás ügyeinek lezárása után, 1897-ben foglalta el; ez idő alatt a tényleges elnöki teendőket a hivatal alelnöke, Wetzel Gyula látta el. Egy évvel később, 1898-ban megvált a hivataltól: a Kereskedelemügyi Minisztérium politikai államtitkára lett. E tisztségéről azonban 1900-ban lemondott, mert elfogadta a Magyar Országos Központi Takarékpénztár vezérigazgatói állására szóló felkérést. Az uralkodó 1916-ban az akkor alakított Pénzintézeti Központ elnökének nevezte ki, és ezzel egyidejűleg a valóságos belső titkos tanácsosi méltóságot adományozta számára. Nyugdíjazásáig, 1924-ig vezette az intézményt, méghozzá nagy sikerrel: a központ működését eredetileg öt évre tervezték, de az ő elnöki ideje alatt ezt az időkorlátot eltörölték. 1899-től 1906-ig az országgyűlésben Besztercebánya városát képviselte szabadelvű párti programal. Nyolcvanéves korában, 1928. november 27-én hunyt el Budapesten. 228
