Tószegi Zsuzsanna (szerk.): Egy hivatás 120 éve – a Magyar Királyi Szabadalmi Hivataltól a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivataláig (Budapest, 2016)
1. fejezet. Estók János: Úton a modern Magyarország felé
EGY HIVATÁS 120 ÉVE Rajzóra az egri cisztercita gimnáziumban az 1904/05-ös tanévben A tőkés gazdaság kiépülésével soha nem látott mértékben támadt szükség szakképzett munkaerőre Magyarországon. A mezőgazdasági nagy- és középüzemek tulajdonosai és bérlői szakképzett alkalmazottakra (intézőkre, jószágigazgatókra) bízták a gazdaság irányítását. A hagyományos gazdálkodással fölhagyó parasztbirtokosok sem lehettek már meg korszerű mezőgazdasági ismeretek nélkül. A mezőgazdasági szakoktatás leggyengébb pontja az alsó szintű képzés volt, és az is maradt. Az aránylag kevés helyen megtalálható, egyéves képzési idejű állami, illetve magánkézben lévő földművesiskolákba kevés tanuló járt. Az egyéb alsófokú mezőgazdasági szakiskolák száma és tanulói létszáma sem volt jelentős. Az igazi megoldást azok a - gyakorlati képzést is folytató - hároméves szakiskolák hozhattak volna, ahol szaktanítókat foglalkoztattak. Ezekhez az iskolákhoz kerttel és szántóval, sőt állatállománnyal rendelkező tangazdaságok tartoztak. Trianon után az új országterületen maradt mezőgazdasági iskolák tovább folytatták a gyakorlatközpontú oktatómunkát, de ezekben a tanulók összlétszáma nem érte el a 20 000-et. Az új felső ipariskola Szegeden 1917-ben A XIX. század második felének Magyarországán a képzett szakmunkások hiányával leginkább a gyors ütemben kiépülő gyáripar szembesült. A városi elemi iskolák negyedik osztálya mellett működő rajziskolákban folyó iparostanuló-képzés nem tudott lépést tartani az iparfejlődéssel. A képzett ipari munkások hiányát a Lajtán túlról és a Monarchián kívülről igyekeztek pótolni. Az ország ipari központjának számító Budapesten még az 1870-es években is minden negyedik, ott dolgozó (szakmunkás külföldön született. A külföldi ipari munkásokra való utaltság enyhítését szolgálták az iparostanoncok képzésére fölállított úgynevezett ipariskolák. Az 1884. évi ipartörvény szerint minden olyan községben, ahol az inasok száma megközelítette az 50 főt, ott községi iparostanonc-iskolát kellett fölállítani. A tanonciskolák szervezeti rendje egészen 1924-ig érvényben maradt. 18
