Tószegi Zsuzsanna (szerk.): Egy hivatás 120 éve – a Magyar Királyi Szabadalmi Hivataltól a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivataláig (Budapest, 2016)
1. fejezet. Estók János: Úton a modern Magyarország felé
ÚTON A MODERN MAGYARORSZÁG FELÉ A XX. század elején az egyes iparágak sajátos igényeit figyelembe vevő szakirányú iskolák az ipariskolákból formálódtak. Az általában hároméves képzési idejű ipari szakiskolák leendő szakmunkásokat, művezetőket képeztek. Az elméleti ismeretek oktatását a jól felszerelt tanműhelyekben végzett gyakorlat tette teljessé. Az iparos- és kereskedőtanoncok képzése a két világháború között is hasonló módon folyt: a hat elemi elvégzését követően a hároméves tanonciskola adott szakirányú végzettséget. Az iparostanoncokat képző iskolák száma és tanulóinak létszáma jóval meghaladta a kereskedői pályára készülőkét. Amíg az 1937/38-as tanévben iparostanoncnak 376 iskolában több mint 56 000-en tanultak, addig kereskedőtanoncnak 20 iskolában csak mintegy 3 000-en. Az ipari szakoktatás további 44 intézményében (bányászati iskolák, felső ipariskolák, nőipariskolák, fa- és fémipari szakiskolák stb.) még közel 5400-an tanultak. A II. világháború után a szakmunkásképző iskolák száma és tanulói létszáma is rohamosan növekedett. A hároméves képzési idejű iskolákban a tanulók a gyakorlatot az iskolai tanműhelyekben vagy a nagyüzemekben végezték. Az alacsony általános műveltséget adó, idegen nyelvet nem oktató szakmunkásképzők a valódi társadalmi mobilitás szempontjából zsákutcát jelentettek. A rendszerváltást követően zuhanásszerűen csökkent a szakmunkástanulók száma. Napjainkban a szakiskolai duális képzés (iskola és munkahely) megvalósítása, illetve a szakmai idegen nyelv oktatása jelentheti a kitörést. Az 1868 után életre hívott polgári iskola széles körben kedvelt iskolatípus volt, amely a polgári, de leginkább a kispolgári életre nevelt. Ide azok jártak, akik a felsőoktatásban nem kívántak tovább tanulni, hanem tisztviselői pályára szerettek volna kerülni. A polgári iskolák száma közel 400-ra nőtt a két világháború között, és tanulói létszámuk (az 1937/38-as tanévben meghaladva a 93 000 főt) is gyarapodott. A módosabb parasztok, a kispolgárok és a munkások gyermekei számára ez az iskolatípus továbbra is kitörési pontot, a társadalmi fölemelkedés lehetőségét jelentette, ebből fakadt a „polgári" népszerűsége. Az Autóközlekedési Technikum diákjai egy 1909-es Csonka-féle gépkocsival, 1969 19
