Tószegi Zsuzsanna (szerk.): Egy hivatás 120 éve – a Magyar Királyi Szabadalmi Hivataltól a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivataláig (Budapest, 2016)
3. fejezet. Vass László Ádám: Politikai-történelmi korszakokon átívelő iparjogvédelmi hatósági tevékenység, 1949-2015
EGY HIVATÁS 120 ÉVE Ezt a célt - az iparjogvédelem működését némileg félreértve és a külföldi elsőbbség intézményét figyelmen kívül hagyva - annak kikötésével igyekeztek elérni, hogy az iparilag értékesíthető találmányokat és gyártási titkokat oltalomszerzés céljából külföldön bejelenteni vagy nyilvánosságra hozni csak a bizottság engedélyével volt lehetséges. A korszellem és az uralkodó jogalkotási kultúra szemléletes példája, hogy az engedély nélküli találmányexport bűncselekményt valósított meg, amelynek tényállá-A Gamma Műszaki Zrt. 1946-ban bejegyzett védjegye sát - a büntetőjogi elvek ma elképzelhetetlen áthágásával - maga a kormányrendelet állapította meg. A találmányok és szabadalmak feletti kontroll érvényesítésének másik fóruma az 1949-ben létrehozott LICENCIA Találmányokat Értékesítő Vállalat volt, amely lényegében kizárólagos képviseleti joggal rendelkezett az állami vállalatok minden iparjogvédelmi ügyében. Nagy jelentőségű volt az a két további - a Gazdasági Főtanács által előzőleg szentesített - 1948-as kormányrendelet, amelyek a szellemi alkotómunka jogi oltalmi formáit szovjetizálták. Az egyik jogszabály az 50-es években nagy karriert befutott műszaki újításokról és azok díjazásáról rendelkezett, a másik pedig az államnak felajánlott találmányokra igényelhető szerzői tanúsítvány (avtorszkoje szvigyetyelsztvo) merőben rendszeridegen intézményét vezette be - szovjet recept alapján - a magyar jogba. E két új jogintézménnyel összefüggő feladatok ellátására jött létre 1949. január 1-jén az Országos Találmányi Hivatal (OTH). A hivatal az első években a miniszterelnök felügyelete alatt működött, aki e jogát a Tervhivatal elnöke úján gyakorolta. 1952-ben a felügyeleti jog a Minisztertanácshoz került. A hivatal élén a miniszterelnök, illetve a Minisztertanács által kinevezett főtitkár (később elnök) állt, a tisztviselők pedig a miniszterelnökség állományába kerültek kinevezésre. 108
