Tószegi Zsuzsanna (szerk.): Egy hivatás 120 éve – a Magyar Királyi Szabadalmi Hivataltól a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivataláig (Budapest, 2016)
3. fejezet. Vass László Ádám: Politikai-történelmi korszakokon átívelő iparjogvédelmi hatósági tevékenység, 1949-2015
POLITIKAI-TÖRTÉNELMI KORSZAKOKON ÁTÍVELŐ IPARJOGVÉDELMI HATÓSÁGI TEVÉKENYSÉG, 1949-2015 Az iparjogvédelem új szocialista „vívmányai" a szabadalmi rendszert érintetlenül hagyták, elvben a feltalálók szabadon tehettek szabadalmi bejelentést a találmánynak az állam javára történő felajánlása és szerzői tanúsítvány igénylése helyett. A merev tervutasításos gazdálkodás miatt a találmányok legnagyobb része a centralizáltan irányított állami vállalatoknál és a termelőszövetkezetekben jött létre, a szabadalmak bármikor átcsoportosíthatók voltak más vállalatokhoz, ennek következtében pedig a szabadalom versenyeszköz jellege, iparjogvédelmi funkciója szinte teljesen értelmét vesztette, csupán a külkereskedelemben őrizte meg valamelyest a jelentőségét - de ott is a már említett engedélyező bizottság szigorú felügyelete mellett. A gyakorlatban mindemellett a szerzői tanúsítványos eljárás ingyenességével - és a szocializmus építésében betöltött hasznosságával - a feltalálókat az új rendszer igénybevételére igyekeztek sarkallni. Az OTH-nak kezdetben nem is voltak a szabadalmakkal kapcsolatos közvetlen feladatai, mindössze áttette a Szabadalmi Bírósághoz az állam általi értékesítésre alkalmatlannak ítélt szerzői tanúsítvány iránti bejelentéseket, amelyeket így szabadalmi bejelentésként bíráltak el. SZABADALOM KONTRA SZERZŐI TANÚSÍTVÁNY A két rendszer kényszerű egymás mellett élése a találmány fogalmának részben ellentétes, részben átfedésben lévő meghatározása miatt jogilag már-már értelmezhetetlen helyzeteket teremtett. E korszakra visszatekintve fölidézünk egy elszomorító példát, Takátsy Gyula történetét. Takátsy 1914-ben szerzett orvosi diplomát Pécsett, közreműködött a kiütéses tífusz elleni vakcina kidolgozásában és a betegség hazai felszámolásában. A háború után az Országos Epidemiológiai Központ munkatársaként 1950 körül létrehozott egy sorozathígításokra szolgáló laboratóriumi berendezést, amely drasztikusan le egyszerűsítette a szerológiai vizsgálatokat. Takátsy 1951-ben szerzői tanúsítvány iránti bejelentést tett, az OTH azonban úgy ítélte meg, hogy a találmány nem szolgálja kellően a népgazdasági haladást, ezért nem adta ki a szerzői tanúsítványt, de arról tájékoztatta a feltalálót, hogy szabadalmi bejelentést tehet. Takátsy 1963-ban végül szabadalmat kapott a berendezés módosított változatára, az eredeti elgondolást azonban még az 50-es években publikálta. A közzétett találmányban rejlő lehetőséget sokan felismerték, az Egyesült Államokban el is kezdték gyártani és forgalmazni az eszközt. A feltalálónak így csupán a tudományos-erkölcsi elismerés maradt, holott szerte a világon alkalmazták a Takátsymódszert. Az iparjogvédelmi hatáskörök megoszlása az OTH és a Szabadalmi Bíróság között nem volt hosszú életű: a Gazdasági Főtanács már 1948 végén, az újonnan létrehozott OTH költségvetésének megállapításakor kimondta a Szabadalmi Bíróság és a hivatal egyesítésének szükségességét. A főtanácsi határozat egyúttal a Tervhivatal felügyelete alá helyezte a Szabadalmi Bíróságot és a szóhasználata az intézmények egymáshoz való viszonya felől sem hagyott sok kétséget: a felügyeleti jogkör megváltoztatását ugyanis csak a mielőbbi beolvasztás megtörténtéig, átmeneti intézkedésként írta elő. Az előző oldalon: Részlet a hivatal iktatókönyvéből: „Szovjetunió által a Magy. Népk. tulajdonába átadott volt német szabadalmak jogi helyzetének rendezése"
