Budapest áramellátásának története: 1893-1933 (Budapest, 1934)
Az áramszolgáltatás története - Az áramszolgáltatás fejlődése a kelenföldi telep létesítése és a magánvállalatok megváltása után
sebességi energiává. Ilymódon a járókerekek belépési és kilépési oldalán uralkodó nyomásegyenlőség folytán nem léphet fel nagy, ki nem egyenlített tengelyirányú nyomás, nem kell a hosszú hengerpalást mentén kis hézaggal forgó, nyomást kiegyenlítő tárcsákat alkalmazni és a forgórész tengelyirányú támasztására elegendő egy aránylag kisméretű fésűs csapágy. Ezen újabban felállított turbinák is egyházasak és egyrészes felületi sűrítőkkel bírnak. A III. sz. turbina a régiekhez hasonlóan közös tengelyre szerelt hűtővíz-, csapadékvíz-és légszivattyúval van ellátva, amelyeket szintén segédturbina hajt. Ennek működési módja megegyezik az első két gépegység segédturbinájának működésével. A IV. sz. turbina a III. számútól e tekintetben annyiban különbözik, hogy a szintén egy tengelyre ékelt három segédszivattyút elektromotor hajtja, illetve az elektromotor zavara esetén önműködően beugró segédturbina. E gép a hozzátartozó szivattyúcsoporttal és elektromotorral állandó kapcsolatban olymódon fut, hogy az elektromotor szolgáltatta normális fordulatszámnál a segédturbina-szabályozó csak annyi gőzt bocsát át a turbinán, amennyi a turbinának melegen tartásához szükséges. Az elektromos erőforrás kiesésével beálló csekély fordulat- számcsökkenés hatása alatt a turbina regulátora a segédturbinának azonnal annyi többlet gőzt ad, amennyi a sűrítő üzemének folyamatosságához szükséges és a segédszivattyú- csoport erőfelvételének megfelel. Különbözik a III. és IV. sz. turboegység alapozása az első két egység alapozásától annyiban, hogy amíg azok alapkeretei betonnal kiöntött Öntöttvas oszlopokon állnak, addig ez utóbbiak gépalapjai az előbbrehaladt építőtechnika anyagából, vasbetonból készültek. A gépház meghosszabbításával kapcsolatban szükségessé vált a gépházi daru pályájának a meghosszabbítása is anélkül, hogy magán a darun bárminő változtatás is eszközöltetett volna, minthogy az emelendő teher sem változott nagyobb mértékben. A telep teljesítményének növelésével együtt kellett járnia a sűrítők hűtővízszükségletének ellátását szolgáló körforgószivattyúk teljesítménynövekedésének is. Felállíttatott tehát egy további 1 m3/sec és egy másik 2-5 m3/sec átemelőképességű körforgószivattyú. Ezek hajtására 215 lóerős, 410 percenkénti fordulatú, illetve 490 lóerős, 244-206 percenkénti fordulatú, háromfázisú indukciós elektromotor szolgál. A 2-5 m3-es szivattyú hajtómotoránál számolnunk kellett azzal, hogy a Duna vízszintjének évi, nem ritkán 7 m-es ingadozása a szivattyúmű munkaszükségletét nagymértékben befolyásolja. Ha ugyanis a szivattyút állandó fordulatszámmal járatnék, akkor a kis vízállásra, tehát kereken 10 m tényleges átemelőképességre méretezett szivattyú nagy vízállásnál feleslegesen sok vizet szállított és ennek megfelelően nagy munkateljesítményt igényelt volna. Ilyenkor a szivattyú megfelelően fojtott nyomótolattyújának munkája a felesleges erőpazarláson kívül a szivattyú élettartamát és üzembiztonságát is károsan befolyásolta volna. A 2-5 m3/sec teljesítményű szivattyú indukciós elektromotora tehát olymódon készült, hogy 28, illetve 24 pólusra történő átkapcsolással percenkinti 246, illetve 206 szinkron alapfordulattal járhat. Ezen szinkron alapfordulatszám a rotor ellenállásának szabályozásával további 15%-kal változtatható. Az újonnan felállított szivattyúkkal kapcsolatban természetszerűleg meg kellett építeni azok szívócsövét is, amely kivitelben teljesen megegyezik az előző szivattyúk hasonló csővezetékével. A III. számú gépegység sűrítőjéből kilépő felmelegedett hűtővíz a már meglevő melegvízcsatornába vezettetett. A IV. számú gépegység felállítása azonban szükségessé tette egy új melegvízelvezető csatorna létesítését, minthogy a meglevőnek vízszállító 47
