Budapest áramellátásának története: 1893-1933 (Budapest, 1934)

Az áramszolgáltatás története - Az áramszolgáltatás fejlődése a kelenföldi telep létesítése és a magánvállalatok megváltása után

tekintetében hasonló az I. sz. kazánház szénszállító berendezéséhez. A különbség csupán az, hogy a külső vágányba egy vagónbuktató berendezés és ahhoz tartozó széntölcsér is építtetett a II. sz. kazánház tengelyének vonalában, amelynek segítségével már minden kézi erő igénybevétele nélkül üríthetők a vasúti kocsik. A szén a buktatás után egy földalatti, járható betonalagútban elhelyezett vízszintes segédgumiszalagra kerül, amely azt átadja a hozzácsatlakozó, ferdén emelkedő főgutniszalagnak. Az egyes kazánokhoz tartozó szén- tartányok űrtartalma 80 tonna.

Az állandó és a mozgó széntartalék szállítása a telep udvarán csillékkel, vagy pedig kerekeken járó, bárhová állítható, elektromotorral hajtott, 10-15 m hosszú gumiszalag adagolókkal történt.

Az 1917. évi bővítés alkalmával épült a III. és IV. sz., 1922-ben pedig az V. és VI. sz. Garbe kazán és ezzel az I. sz. kazánház teljes kiépítése be is fejeződött. E négy újabb kazán belső szerkezetében nagyjából azonos a telep kiépítésekor felállított Garbe kazánokéval. A különbség mindössze annyi, hogy tápvízelőmelegítőik két darab hengeres kazántestből és az ezeket összekötő kovácsolt vas forrcsövekből állanak, nem pedig öntöttvasból, mint a régieké, azonkívül mindegyik kazán külön előmelegítővei bír. Szerkezetileg e kazánok két darab 1500 % átmérőjű felső-, két darab 1200 %, átmérőjű alsóhengerből állnak, amelyek körülbelül 8 m hosszúak és amelyeket forrcsőnyalábok kötnek össze egymással. A kovácsoltvas előmelegítők csak egy felső- és egy alsó-, 1200% átmérőjű hengerrel bírnak. E hengerek szegecselt kivitelűek és 12-25 % vastag S. M. acéllemezből készültek. A fenekek erősen domború, egy darabból sajtolt gömbsüvegek, amelyek szintén szegecseléssel erősíttettek a hengervégekhez.

Az 1925-ben felállított VII. és VIII. sz. Garbe kazánok már nem fértek el az I. sz. kazánházban és ezért kellett megkezdeni 1924-ben a II. sz. kazánház építését, amelynek ekkor csupán az a negyede épült meg, amely a két felállítani szándékolt kazán elhelyezésére elegendő volt. E két kazán az előbb épülteknél lényegesen nagyobb teljesítményű volt, szerkezetük azonban azokéhoz teljesen hasonló. A salakeltávolítás rendszerében változás nem történt.

Az új kazánház építésével szükségessé vált a főgőzvezetéknek meghosszabbítása is a II. sz. kazánház pincéjében. Ezen újabb szakasz szerkezetileg az eredeti résszel teljesen megegyezik.

A telep teljesítményének növelésekor a táptartányok űrtartalma a régi, egyenként 35 m3-ről 50 m3-re emeltetett. Felállításra került további két darab, egyenként 75 m3/ó és egy darab 100 m3/ó teljesítményű körforgószivattyú is, amelyek közül az előbbieket 90 lóerős, az utóbbit 120 lóerős elektromotorok hajtották.

Az újabban felállított kazánok is elláttattak mindazon műszerekkel és segédberendezésekkel, mint az első kiépítés kazánjai.

A bővítés folyamán felállított két turboaggregátum közül az egyik még elfért az eredeti nagyságú gépházban, a második gépegység azonban már nem. Annak elhelyezése céljából a gépházat meg kellett hosszabbítani.

A két újonnan felállított turbina Zoelly (akciós) rendszerű, hazai eredetű. E rendszer — amint ismeretes — azon szerkesztési elven alapszik, hogy a gőz fokozatosan csökkenő nyomású kamrákban, fesziiltségi fokozatokban futó járókerekeken végzi munkáját olymódon, hogy a gőznyomás a járókerék előtt és a járókerék után azonos. E rendszernél a fesziiltségi fokozatok, illetve a járókerekek száma a gőzsebességek alkalmas megválasztása folytán aránylag csekély. A gőz energiája kizárólag a feszültségi fokozatokat elválasztó, a gőzirányító lapátkoszorút magukban foglaló vezetőkerekekben alakul át

46