Budapest áramellátásának története: 1893-1933 (Budapest, 1934)
Közvilágítás és díszvilágítás - Közvilágítás
205. ábra. Két, 9 m magas fényponttal bíró útátfeszítés. E célból a fentemlített három kísérleti útszakaszon különböző fajtájú lámpatesteket szereltünk fel, az áramelosztásra szolgáló vezeték kipróbálása céljából pedig háromféle rendszerrel tettünk kísérletet. A Wesselényi-utca egyik szakaszán az utca hossztengelyében felfüggesztett ólomburkolatú kábelt, a másik szakaszán szintén az utca hossztengelyében felfüggesztett kábelt alkalmaztuk, azonban ólomburkolat nélkül víz- és saválló beszövéssel ; a Vas-utcában pedig olyan vezetéket szereltünk, amely a házfalakon elhelyezett acélpáncélcsőbe volt behúzva és három különálló, egyem vezetékszálból állott. A berendezések méretezése úgy történt, hogy a föld szintje felett egy méter magasságban körülbelül három lux közepes, vízszintes megvilágítás legyen elérhető legfeljebb ötvenszeres egyenlőtlenség mellett. A fénypontmagasság megállapításánál a villamosvasút felsővezetékének keresztezése miatt a felsővezeték magasságához kellett alkalmazkodni, amely a föld szintjétől mérve 5-80 m volt. Biztonsági szempontból a hatóság részéről elő- iratott, hogy a közvilágítási lámpák elhelyezésére szolgáló útátfeszítéseket a vasutak vezetéke felett 2 m távolságra szereljük fel és ennek megfelelően az útközepes lámpák fénypontmagassága 7-80 m-re vétetett fel. Ilyen kivitelben készült a főváros területén üzemben levő útközepes világítás túlnyomó része és csak egyes szélesebb és nagyforgalmú utcákban alkalmaztunk 9 m-es fénypontmagasságot és két lámpahellyel bíró átfeszítéseket. A legfeljebb ötvenszeres egyenlőtlenség elérése céljából és egyéb gyakorlati szempontokat tekintetbe véve általánosságban 35 m lámpatávolságot alkalmaztunk. A lámpák egymástól való tényleges távolságának megállapításánál azt tartottuk szem előtt, hogy 248
