Budapest áramellátásának története: 1893-1933 (Budapest, 1934)
Közvilágítás és díszvilágítás - Közvilágítás
lehetőleg minden utcakeresztezésbe kerüljön lámpa, tekintettel arra, hogy ezen keresztezések erősebb megvilágítása a forgalom szempontjából különös fontossággal bír. Az előző adatok mellett 275 Heffner-gyertyafénnyel bíró fényforrásra volt szükség az említett 3 lux közepes, horizontális megvilágítás eléréséhez, amely fényerőnek viszont a 200W-os, gáztöltésű lámpa felelt meg. Ezért az útvonalak túlnyomó része 200 W-os lámpával van világítva és csak a szélesebb és nagyobb forgalmú utcákban alkalmaztunk 300 W-os izzókat. A lámpák közül első időkben éjfélkor minden második eloltatott, a két fényponttal bíró átfeszítéseknél pedig az éjfél utáni időben váltakozva egy-egy maradt csak üzemben. E rendszereknek hátránya az volt, hogy éjfél után a fénypontok egymástól való távolsága kétszeresre emelkedett és így az útvonalak megvilágítása egyenlőtlenné vált. Az újabb útközepes berendezéseknél a hiányokat úgy küszöböltük ki, hogy minden egyes lámpatestbe két darab 100 W-os izzólámpát helyeztünk el. Ezek közül éjfélkor csak az egyik kapcsoltatik ki és így a fénypontok távolsága éjfélután is ugyanaz marad, mint éjfél előtt, vagyis az útvonal megvilágításának egyenlőtlensége nem változik. Az útközepes világítást kezdetben csak olyan utcákban alkalmaztuk, ahol zárt sorokban emeletes épületek állottak, amelyekre minden további nélkül felerősíthetők voltak az átfeszítések tartóhorogjai. A későbbiek folyamán azonban felmerült a szüksége annak, hogy a külső területek világítása is megfelelően javíttassák. E célra a külsőbb fekvésű, nagyforgalmú útvonalak túlnyomó részén szintén útközepes világítást alkalmaztunk, azonban mivel itt emeletes épületek vagy egyáltalában nem, vagy csak elszórtan állottak, a villamosvasút felsővezetékét tartó oszlopokat használtuk fel az átfeszítések felszerelésére. Legtöbb ilyen külterületi főútvonalon ugyanis villamos vasút halad, amelynek felsővezetéktartó oszlopai megfelelő magasságú oszioptoldókkal meghosszabbítva útközepes világítás felszerelésére alkalmasnak bizonyultak és e célra egyszerű eszközökkel átalakíthatok voltak. Az első ilyen módon világított útvonal volt az V. kér., Váci-út, amely 202 db. lámpahellyel az 1928. évben került üzembe. A villamosvasút oszlopainak felhasználásával készült közvilágítási berendezés másik változata az, amelyet keskenyebb és kevésbbé 206. ábra. B. Sz. K-Rt. oszlopokra szerelt pásztorbotok. forgalmas külső útvonalakon alkal249
